Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
645. szám. 155 kezet tagjaként született és az is maradt s emellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Az olyan ú. n. erdélyi szombatos vagy ivadéka pedig, aki származásánál fogva nemzsidó és nem tagja az izraelita hitfelekezetnek, a nemzsidókkal esik egy tekintet alá. Ily általános érvényű megállapítás után a javaslat 2. §-ában kimondja, hogy zsidó nem szerezhet jogügylettel vagy árverés útján mező- vagy erdőgazdasági ingatlant (ingatlanhasználati illetőséget), kis- és nagyközségben pedig egyéb ingatlant sem. A javaslatnak ez a tilalma az 1939 : IV. t.-c. 15. §-ánál annyiban tartalmaz szigorúbb rendelkezést, hogy a tüalom árverésre is kiterjed és kivételeket sem állapít meg. A törvényjavaslat az előbb említett tüalom felállításán felül a zsidóság tulajdonában lévő ingatlanok átengedésére kötelezése tekintetében is új szabályokat állapít meg. A javaslat 3. §-ában imperativ rendelkezésként mondja ki, hogy a zsidókat összes mező- és erdőgazdasági ingatlanaiknak tulajdonul átengedésére kell kötelezni. Az átengedésre kötelezés hatálya a 3. §-ban meghatározott feltételek fennállása esetében az állatállományra és a holt felszerelésre is kiterjeszthető. E § rendelkezései az 1939: IV. t.-c. 16. §-ában túlmenően az erdőgazdasági ingatlanokra is kiterjesztik az átengedésre kötelezést. Nagyjelentőségű újítást tartalmaz a javaslat az átengedésre kötelezettek részére járó térítés megállapítása tekintetében is. Amíg a jelenleg hatályban lévő jogszabályok szerint az átengedésre kijelölt ingatlanok valóságos és teljes becsértékét részletes becslési eljárás útján kell megállapítani, addig a javaslat a mezőgazdasági ingatlanok és a házadó alá eső épületek átvétele esetében a kataszteri tisztajövedelem, illetőleg a házadóalap összegének figyelembevételével sematikus térítést ír elő. A mezőgazdasági ingatlanokért járó térítés ezeknek az ingatlanoknak a vagyonadó szempontjából való értékelésével egyezik, azzal azonban, hogy a javaslat a mezőgazdasági épületekért, még külön térítés fizetését rendeli, holott ezek a vagyonadó szempontjából külön értékelésnek nem is tárgyai. Az erdőgazdasági ingatlanokért járó térítés megállapítása tekintetében a javaslat az okszerű gazdálkodás mellett mutatkozó évi átlagos tiszta jövedelmet veszi alapul s térítésként ennek hússzoros összegét állapítja meg. A javaslat szerint az erdőingatlanok, a mező- és erdőgazdasági ipartelepek, ezek tartozékainak, alkotórészeinek, valamint az élő és holt felszerelések értékét becslés útján kell megállapítani. A becslési eljárás szakszerűségét maga a javaslat biztosítja, az eljárás részletes szabályainak megállapítására pedig a minisztériumnak ad felhatalmazást. Az ingatlanokért és egyéb vagyontárgyakért járó térítést a javaslat szerint 30 év alatt évi 3.5%-os utólagos s az ingatlan birtokbavételétől számított kamatozás alapulvételével törlesztendő kötvényekkel kell kiegyenlíteni. A térítés kiegyenlítésének részletes szabályait a pénzügyminiszter a földmivelésügyi miniszterrel állapítja meg. Az élő és holt felszerelésért megállapított térítést készpénzben zárolt számlára kell kifizetni. A javaslat szerint bizonyos méltánylandó esetekben a kisebb ingatlanokért járó térítést részben vagy egészen készpénzzel is ki lehet fizetni. Az átengedésre kötelezettek részére járó térítésnek kötvénnyel kiegyenlítését, illetőleg a készpénz-kártalanításnak zárolt számlára befizetését az állam pénzügyi érdekeinek védelme kívánja meg. A térítésnek minden esetben készpénzben való kiegyenlítése a vásárlóerőknek olyan duzzasztásával járna együtt, amely egyrészt valutánk értékállandósága szempontjából megengedhetetlen, másrészt pedig a zsidóság részéről a gazdasági élet egyéb területein jelentene nem kívánatos versenyt. 20*
