Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám, 137 is megfelelően alkalmazni kell. A rendes gazdálkodás mértékét meghaladó rend­kívüli fahasználat útján szerzett nyere­séget a térítésből le kell vonni. 6. §. (i) Ha a térítést az 5. § (2) — (4) bekezdései esetében becslés útján kell megállapítani, a földmívelésügyi miniszter, illetőleg az általa kijelölt hatóság (hivatal, intézet) az általa megállapított becslési összeget az érde­kelttel közli. Ha az érdekelt a meg­állapítást nem találja kielégítőnek, a közléstől számított tizenöt nap alatt kérheti, hogy a becslési összeg tekin­tetében szakértő bizottság adjon véle­ményt. A bizottság véleménye a föld­mívelésügyi minisztert nem köti. (2) Az előbbi bekezdésben megjelölt bizottságot erdőgazdasági ingatlanok és ipari üzemek, alkotórészek, tarto­zékok, ingóságok és üzemi berendezé­sek tekintetében a Budapesti Mérnöki Kamara állami szolgálatban nem álló erdőmérnök tagjai sorából a kamara választmánya által kinevezett szak­értők közül — egyéb ingatlanok, vala­mint mezőgazdasági ipari üzemek, alkotórészek, tartozékok, ingóságok és üzemi berendezések tekintetében pedig az ingatlan fekvése szerint illetékes mezőgazdasági kamara választmánya által kinevezett szakértők közül kell kiválasztani. A bizottság egy tagját a szakértők közül a földmívelésügyi miniszter, egy tagját az átengedésre kötelezett, elnökét pedig a szakértők kinevezésére illetékes kamara elnöke jelöli ki. (3) A becslőbizottság eljárásának költségeit az átengedésre kötelezett elő­legezi és viseli ; ha azonban az ellen­érték megállapítása tárgyában az érde­kelt fél panaszára bírói eljárás indul meg, a becslőbizottság eljárási költsé­gének viselése felől a kir. ítélőtábla az 1896 : XXVI. t.-c. 145. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásá­val határoz. A becslőbizottság meg­alakításának, eljárásának és a szakér­tők díjazásának szabályait egyébként a minisztérium'rendelettel állapítja meg. 7. §. (1) Az ingatlanokért, valamint a jelen § (2) bekezdésében nem említett ingóságokért az átengedésre kötelezett részére járó térítést teljes egészében pengőre szóló, utólagosan járó évi 3*5 százalékot kamatozó harminc év alatt törlesztendő kötvényekkel kell ki­egyenlíteni. A kötvényeket a jogosul­tak javára zároltan kell kezelni; a kötvényeket vagy az azokon alapuló követeléseket átruházni vagy azokra — öröklés esetét kivéve — bármely jogot szerezni csak a pénzügyminiszter enge­délyével lehet. A térítésnek a birtokba­vételtől addig az ideig járó évi 3-5%-os kamatát, amelytől kezdve a kamatot a kötvény után járó évi részletekben vet­ték számításba, készpénzzel kell ki­egyenlíteni. A részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg. (2) Mezőgazdasági ingatlannal együtt átvett állatállományért és holt fel­szerelésért járó térítést készpénzben a pénzügyminiszter által kijelölt hitel­intézetnél zárolt számlára való be­fizetéssel kell kiegyenlíteni. A zárolt számlán elhelyezett összegek kezelésé­nek, feloldásának és kifizetésének sza­bályait a pénzügyminiszter állapítja meg. (3) Az 1939 : IV. t.-c. 2. §-a első be­kezdésének 1—6. pontjai, valamint harmadik bekezdése alá eső személyek­nek járó térítést erdőgazdasági ingat­lanért legfeljebb húszezer pengő erejéig, egyéb ingatlanért legfeljebb ötvenezer pengő erejéig készpénzzel lehet ki­egyenlíteni. (4) Ha az 1939: IV. t.-c. 16. §-a alapján átengedésre már kijelölt ingat­lanok ellenértékét a jelen törvény ha­tálybalépése előtt a jelen törvény értel­mében járó térítést meghaladó összeg­ben állapították meg, de teljesen még nem fizették ki, az, átengedésre ki­jelölt ingatlanokért a jelen törvény értelmében megállapítandó térítés jár. Ha azonban a megállapított ellenérték a térítés összegénél kisebb, ez az ösz­szeg irányadó. A már kifizetett összeg visszakövetelésének nincs helye. A jele n KépviselőMzi iromány. 1939—1944. VIII. kötet. IS

Next

/
Thumbnails
Contents