Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-592. Törvényjavaslat a Berlinben 1940. évi július hó 20. napján kelt magyar-német konzuli egyezmény becikkelyezéséről

418 592. szám. hetetlehségét biztosítja, hanem a sérthetetlenséget a konzulátus hivatalos helyiségeire is kiterjeszti, amennyiben kimondja, hogy a helyi hatóságok a konzuli irattárak elhelyezésére szolgáló helyiségekbe vagy a hivatali helyiségekbe nem hatolhatnak be a konzulnak vagy helyettesének előzetes értesítése nélkül, kivéve, ha bíróilag megállapított büntetés végrehajtásáról, vagy olyan bűncselekmény üldözéséről van szó, amelyre a törvény halálbüntetést vagy legalább egyévi szabadságvesztésbüntetést állapít meg. A 8. cikk 1. §-a, a Záró jegyzőkönyvben foglalt rendelkezésekkel kiegészítve, a honvédelmi kötelezettségeket és a személyes szolgáltatások alóli mentességeket már a honvédelemről szóló 1939 : II. t.-c. rendelkezéseinek figyelembevételével szabályozza. Ugyanennek a cikknek 2. §-a az adók és a köztartozások alóli mentesség kérdésében egyszerűen utal a Szerződő Felek között hatályban levő megállapodásokra. A 8. cikk 3. §-a a vámok és egyéb behozatali vagy kiviteli köztartozások alóli mentességet az eddig kötött konzuli egyezményeinknél lényegesen tágabb keretekben biztosítja. A konzulok és a konzuli tisztviselők ugyanis a 3. §. szerint a mentességet nemcsak állásuk elfoglalásakor, hanem működésük egész tartama alatt élvezik. A Német birodalomban székelő magyar konzulok nagy számára tekintettel ez a rendelkezés reánk kedvező. A 9. cikk az igazságszolgáltatás terén élvezett előjogokat és mentességeket szabályozza. Az újabb jogfejlődés követelményeinek felel meg a 9. cikk 1. §-ának rendelkezése, amely szerint a konzulok hivatalos működésük közben végzett cselekményeik tekintetében székhelyük állama igazságszolgáltatásának nincsenek alávetve. Az eddig szokásos rendelkezésektől eltérő módon nyert szabályozást a konzulok előzetes letartóztatásának a kérdése is, amennyiben a 9. cikk 3. bekezdése csak a bűnvádi eljárás során való letartóztatást korlátozza, ellenben a bíróság által kiszabott büntetés céljából való letartóztatást már korlátlanul kifejezetten megengedi. A konzulok tanúskodásának kérdése a 9. cikk 3. §-ában eddigi egyezményeinkhez hasonló módon nyert szabályozást. A harmadik fejezetnek a konzuli tisztviselők jogosítványait tartalmazó rendelkezései hasonlóak a magyar-török konzuli egyezmény rendelkezéseihez. A 10. cikk a konzuloknak a hatóságokkal való érintkezését szabályozza. A 11. cikk az okiratok szerkesztése, hitelesítése és fordítása tekintetében a korábbi egyezményeinkban foglaltaknál is szabatosabb rendelkezéseket tartalmaz. A 12. cikk az útlevelek, származási bizonyítványok, valamint a kereskedelmi és hajózási ügyekben szokásos más igazolványok kiállítására és láttamozására vonatkozó jogosultságot állapítja meg. A 13. cikk kizárja a házasságkötésnek a konzulok előtt való eszközlését. A 14. cikk a gyámügyekkel, a 15. cikk pedig a hagyatékokkal kapcsolatos konzuli jogosítványokat állapítja meg. A hajózással kapcsolatos konzuli jogosítványokat a 16. cikk a világháború előtt kötött konzuli egyezményeinkhez hasonlóan széles terjedelemben szabályozza és ezúttal elmaradtak a hajózással kapcsolatos konzuli jogosítványoknak azok a korlátozásai, amelyek a magyar-török konzuli egyezményben foglaltatnak. A Zárójegyzőkönyvben a 16. cikkel kapcsolatban az a korlátozás foglaltatik, hogy a szóbanforgó hajózási rendelkezések nem vonatkoznak a folyamhajózásra. Ezek szerint tehát a 16. cikk rendelkezései egyoldalúlag Magyarország javára szolgálnak. A negyedik fejezetben foglalt általános rendelkezések közül figyelmet érdemelnek a 17. cikk rendelkezései, amely szerint a második és harmadik fejezetnek a rendelkezéseit a diplomáciai előjogoknak és mentességeknek épségben tartása mellett a diplomáciai képviseleteknek azokra a tisztviselőire is alkalmazni kell, akik konzuli jogosítványok gyakorlásával vannak megbízva. A 18. cikk az egyezmény által nem szabályozott esetekben a nemzetközi jog alkalmazását, a 19. cikk