Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

350 585. szám. kizárólag az üzem (vállalat) tisztviselői és munkásai jóléti intézményeire szolgáló létesítményekre is. A javaslat változatlanul fenntartja a vállalatoknak az 1940: VII. t.-c. 17, §-ának (i) bekezdése alapján engedélyezhető leírási kedvezményt. A jövőben létesítendő üzemek (vállalatok) részére a kedvezményeket előre 4s biztosítani lehet. , • A 13. §-hoz. Ez a §. a talajjavító munkák, különösen a szikjavítás, a meszezés, a sáncolás és az alagcsövezés részére biztosítja az állam segítő kezét. A talajjavító munkálatok rendkívüli jelentőségére az általános indokolásban, illetve a munkatervben már rámutattam. Belső honfoglalás ez, amit minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell mozdítani. Az említett talajjavítási módok közül a szikjavítás régtől fogva megoldásra váró kérdés. A sáncolással elért aránylag rendkívüli eredmények ennek a talajjavító munkálatnak minél szélesebbkörű alkalmazását kívánatossá teszik. Az alagcsövezés, mint a legtökéletesebb talajjavító vízimunka a kötött talajokat megjavítja, néhány év alatt morzsalékossá teszi, a talaj melegebbé válik, a termésmennyiségek növekednek. A §-ban foglalt rendelkezéseknek a végrehajtását meg kell előzni néhány évi talaj felvételi s általában kísérletügyi munkának s annak eredményeképpen lehet általánosságban, országszerte a talajjavítást a legnagyobb ütemben folyamatba tenni. A javaslat felsorolja az állami hozzájárulásnak a módját, ami elsősorban a tudományos kutatásra, az országos talajismereti térképezésre, a kísérletügyi költségek vállalására, a munkálatok terveinek elkészítésére, irányítására, felügyeletére, anyag és eszközök nyújtására, pénzbeli hozzájárulásra s az igénybevett magántőke után állami garancia-vállalásra vagy kamathozzájárulásra irányulhat. A talajjavító munkának a természete, az érdekeltek anyagi ereje szabja meg azt, hogy a munkálatot milyen mértékben segíti elő az állam. Már az általános indokolásban is kifejtettem, hogy a talajjavító munkálatok legtöbbje egyrészt a dolog természetéből folyólag, másrészt hiteltechnikai okokból csak úgy hajtható végre, ha az érdekeltek társulásba tömörülnek. Ily társulás elrendelésére a javaslat 31. §-ának (i) bekezdése megadja a módot. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a talajjavító munkálat csak ott lehet eredményes, ahol az árvizek és egyéb csapadékvizek kártételeit már elhárították és a mezőgazdasági termelés állandóságát biztosították. A talaj jó megmunkálása, a kielégítő trágyázás, a vetőmagvak gondos kiválasztása és a termelés egyéb feltételeinek megteremtése csak akkor járhat eredménnyel, ha a talaj vízállapotát a termelés szempontjából kedvezőbbé tesszük. Talajaink között sajnos, aránylag kevés van olyan, amely mind az esős időszak, mind a szárazság idején meg tudná tartani a kedvező vízállapotot. Fokozódik ez még a kedvezőtlen vízgazdálkodású talajoknál, pl. szikeseknél. Az ilyen talajban a növénytermelés sikere teljesen a csapadékj árast ól függ. Csapadék járástól függő termelési lehetőségeket pedig csak a külterjes gazdálkodási mód viselheti el. Mindezekre való tekintettel a vízrendezésnek, mint közvetett talajjavításnak együtt kell járnia a talajjavító munkálatokkal. Ezért a vízi beruházási tervet a törvényhozás elé szándékozom terjeszteni. A 14. §-hoz. Ez a §. a legszélesebb körű, felöleli mindazt a tevékenységet, amely a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából kívánatos. De nehogy az (i) bekezdésben felsorolt támogatást érdemlő tevékenységből kimaradjanak olyanok, amelyek szintén méltók a kedvezményre, az (i) bekezdés f) pontja — az a)—e) pontokban foglalt felsoroláshoz csatlakozva — általánosságban biztosítja a ked-