Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

332 585, szám. vizsgálat tárgyává kell tenni. A tényleges talajjavító munkálat csak ennek az előkészítő munkálatnak befejezése után kezdődhetik meg. Ehhez az előkészítő munkálathoz, valamint a folyamatos javítási munkákhoz a meglévő, fejlesztendő, illetőleg létesítendő kísérletügyi intézményeken felül a talaj vegyészek és egyéb szakemberek számát fokozatosan megfelelően szaporítani kell. E szakemberekkel és a megfelelő szervezettel az első 4—5 évben évente szikjavítást mintegy 2000 kat. holdon, meszezést pedig mintegy 10.000 kat. holdon, a további években a szikjavítást mintegy 40.000 kat. holdon és a meszezést 200.000 kat. holdon állami támogatás mellett kell a lehetőséghez képest megvalósítani. Ezt a támogatást akként kell nyújtani, hogy a társulásba tömörített ingatlantulajdonosok állami kezességvállalás mellett kölcsönt kapnak, amit egy-egy ingatlantulajdonos a munkálat befejezése és a magasabb terméseredmények elérése után kezdődő törlesztéssel, a szik javításnál hosszabb, a meszelésnél pedig rövidebb idő alatt fizet vissza. Az összes költségekhez az állam olyan mérvben járul hozzá, hogy a talajjavítás a gazdának kifizető legyen. Az államnak kell nyújtania díjmentesen a szükséges összes vizsgálatokat és kísérleteket is. Sáncolás. A sáncolás egyike azoknak a talajjavító munkálatoknak, amelynél aránylag kevés költséggel lehet a termés fokozását elérni. A sáncolási eljárásnak minél szélesebb körben való alkalmazását megfelelő propagandával kell előmozdítani, ami mellett segélyekkel és kölcsönökkel kell támogatni a talajjavítást végző gazdákat. Évente mintegy 40—45.000 kat. hold sáncolásával lehet számolni, amelyhez a tervek, a szakszerű irányítás és a felügyelet áll a gazda rendelkezésére es a sz ükséges eszközök, valamint a munkálatok költségeit az állam szükség esetén úgy előlegezi, hogy a munkálat befejezésétől számított harmadik évtől kezdve pár év alatt a költségeknek a megállapított hányadát kell visszafizetni, míg a többi részt hozzájárulás formájában az állam viseli. Alagcsövezés. Az alagcsövezés, amely a talaj vízállapotának kedvezőbbé tételére ugyan a legtökéletesebb eljárás, költségesebb és több munkát igényel. Az első években kb. 2—3000 kat. holdon lehet évente alagcsövezést végezni, amelynél az állami támogatás ugyanúgy történik, mint a sáncolásnál, kivéve azt, hogy a kölcsön visszafizetésére hosszabb időt kell adni. Nyilt árok. Azoknál az ingatlanoknál, ahol árvizek és talajvizek veszélyeztetik a termelést, a nyilt árokkal való vízelvezetés a legegyszerűbb talajjavítási eljárás. Ezt ugyanolyan mértékben és módszer szerint kell támogatni, mint a sáncolást. Tagosítás. Az országban ma még mintegy 3000 község határában kb. 3,500.000 kat. hold tagosítatlan földterület van. A tagosítás által a mesgyeperek csökkennek, a telekkönyvi állapot rendezést nyer, a munkaidőt jobban kihasználják, a gépeket szélesebb körben alkalmazzák, megoldható a legelőkérdés és patakszabályozás is; a parcellaelaprozódás folytán keletkezett dülőutak és mesgyék a termelésbe bevonhatók ; a terméshozamok is mintegy 20%-kal emelkednek. A ma mintegy évi 16.000 kat. holdra terjedő tagosítással szemben felfokozott munka mellett évente 100.000 kat. hold tagosítását kell elvégezni, amihez a tagosítást végző személyzet megfelelő szaporítására és a szervezet kiépítésére, valamint a Tagosítási Alap tetemes felemelésére van szükség. A javaslat szerint a földmívelésügyi miniszter a tagosítást közérdekből szükségesnek mondhatja ki, amikor is a bíróság a megengedhetőségi tárgyalást mellőzi. Ily esetben az állam a tagosítási eljárás összes költségeihez 50%-kal járulhat hozzá.