Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.
Irományszámok - 1939-547. Törvényjavaslat az 1914-1918. évi hadikölcsönök rendezéséről
547. szám. 19 Melléklet az 547. számú irományhoz. Indokolás „az 1914—1918. évi hadikölcsönök rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az 1914—1918. évi világháború a magyar nemzettől a hozott rendkívül súlyos véráldozaton felül megkövetelte a legmesszebbmenő anyagi erőkifejtést is. A világháborús magyar kormányok ismételten kénytelenek voltak azzal a felhívással fordulni a nemzethez, hogy a reánk kényszerített háborúban a magyarság ősrégi hagyományaihoz méltó helytállást és az ország területi épségének megvédését hadikölcsönjegyzéssel is mozdítsa elő. A felhívások eredménye nem is maradt el és a nemzet legszélesebb néprétegei példát mutató hazafias áldozatkészséggel kereken 18% milliárd koronával járultak hozzá ezúton az ország háborús kiadásainak fedezéséhez. Mindenki előtt ismeretes, hogy az 1918. évi és az ezt követő események, különösen pedig az ország területének megcsonkítása a magyar gazdasági élet alapjait is megrendítették. Az államháztartás egyensúlya teljesen felborult, a korona értéke pedig katasztrofálisan leromlott, úgyhogy a hadikölcsönökbe fektetett tőkék úgyszólván teljesen megsemmisültek. Az ország nagy erőfeszítéseket tett a belső gazdasági rend helyreállítására, mégis akkor, amikor az 1927. év őszén a magánjogi pénztartozások átértékelésének kérdése a törvényhozás elé került, az a legjobb szándék mellett sem tudott lehetőséget találni arra, hogy az államháztartás nagynehezen helyreállított egyensúlyának veszélyeztetése nélkül az államnak ily címen alapuló pénztartozásai átértékeltessenek. A törvényhozás azonban kifejezésre kívánta juttatni azt, hogy nincs szándékában a hadikölcsönkötvényeken alapuló kötelezettségeket egyenlő elbírálás alá vonni az államnak azokkal a magánjogi tartozásaival, amelyeket az 1928: XII. t.-c. vonatkozó rendelkezéseivel általánosságban kizárt az átértékelésből. Épp ezért az említett t.-c. 8. §-ában azt mondotta ki, hogy az 1914. évi július hó 28. napja után az 1912: LXIII. t.-c. 17. §-a alapján kibocsátott államadóssági címletek, vagyis az ú. n. hadikölcsönkötvények átértékelésének kérdésében a törvényhozás az 1921 : XXXIII. t.-cikkel becikkelyezett békeszerződésen alapuló kötelezettségek megszűnése után fog határozni. Az említett elvi jelentőségű kijelentésen felül utóbb életrehívta a törvény3*
