Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

508. szám. 433 által használt: »felbujtók és vezetők« szavakkal (153—155. §.). Egyébként a büntetési tételek megmaradnak a Btk. 152. és 154. §-ainak színvonalán. Minősített eseteknek és ezzel a lázadás igazán komoly és veszélyes jellegére mutató körülményeknek tekinti a §., ha a lázadás céljára csoport jött létre és lépett a tevékenység terére, sőt az a közhatalom bitorlására vetemedett, vagy a törvényes közhatalom elleni küzdelmében részleges sikereket is vívott ki, amennyiben valamely közhivatalt, középületet, közintézményt vagy közérdekű üzemet: pl. vasútat, postát, távbeszélő központot, rádió leadóállomást stb. hatalmába kerített. Ekkor a büntetésnek természetesen súlyosabbnak kell lennie és az állami élet ilyen mértékű megrázkódtatásának előidézéséért a lázadás kezdeményezői és vezetői méltán bűnhődnek életfogytig tartó fegyházzal. A 6. §-hoz. A §. lényegében a Btk. 153. és 155. §-ában foglalt rendelkezések megújítása. Ellentétben, az 5. §-szal, a 6. §. a Btk. 153. §-ával megegyezően a csoportosulásban való részvételt nyilvánítja a lakosság egy része ellen irányuló támadás elkövetési cselekedetének. Itt ugyanis az a vezető szempont, hogy külső ismertető jelekkel is megkülönböztessük azokat a cselekményeket, amelyek arányaiknál és céljaiknál fogva a magánosok ellen elkövetett deliktumok közül kiemelkednek és az állami rend és a társadalmi béke megtámadását jelentik. Lázadásszerűen a lakosság egy részét vagy csoportját csak egy másik része vagy csoportja támadhatja meg, tehát határozatlan és egyénekre nem korlátozott személyösszességnek kell szembenállnia egy másik ugyanilyen személyösszességgel. A »csoportosulásban« való részvétellel a bűncselekmény befejezetté válik. Az osztály, nemzetiség és hitfelekezet mellett a §. általánosító megjelöléssel a lakosság más részét vagy csoportját is a §-ban leírt támadás * alkalmas tárgyául jelöli meg. Sokféleképpen képzelhető el az ország lakosságának olyan megoszlása, amelyet lelkiismeretlen vezetők fegyveres belső háborúság támasztására használhatnak fel. Ekként az »osztály, nemzetiség, hitfelekezet« felsorolás példázó jellegűvé válik és arra mutat, hogy csak az ilyen nagyobb egységek közt való meghasonlásnak fegyveres összeütközés előidézésére felhasználása vonhatja maga után a lázadást büntető rendelkezések alkalmazását. A kezdeményezők és vezetők súlyosabb büntetésének megokoltságára az 5. §. indokolása nyújt felvilágosítást. A »közvetlen« támadás itt is, mint az í. es a 2. §-okban a jogtárgy megsértésének befejezését és kísérletét egyaránt magában foglalja s választóvonalat jelez az enyhébben büntetendő előkészítéssel szemben. Az utolsó bekezdés általában a Btk. 155. §-ában foglalt minősítő körülmények megismétlése. Az ebben foglalt túlkapások az egész vállalkozást sötétebb színben tüntetik fel, mert arra mutatnak, hogy a vezetők legalábbis szabadjukra engedték a vezetettek társadalomellenes, önző ösztöneit. Ha az elkövetett cselekmény súlyosabban büntetendő -— pl. szándékos emberöléssé minősül — az általános büntetőjogi elvek értelmében összefoglalt bűncselekmény helyett halmazatot kell megállapítani. A 7. §-hoz. A Btk. 156—158. §-ai a lázadást előkészítő cselekmények közül a szövetséget, valamint a nyilvános és egyenes felhívást büntetik. A javaslat a 3. §. indokolásában, valamint az általános indokolás IV. fejezetében felsorolt szempontokból a lázadásra való büntetendő előkészület körét kiterjeszti s azt a felségsértésre, valamint más súlyos bűntettekre vonatkozó előkészület körével (11. §.) egybevágóan határozza meg. Természetesen az előkészülettől önkéntesen visszalépő is a 12. §. általános szabályához képest részesülhet a büntetés elengedésében, illetőleg enyhítésében.