Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

508. szám. 429 zettnek és mikor csak megkíséreltnek tekinteni. A »közvetlenül arra irányuló cselekmény« kifejezést használja a Btk. 127. §-a s annak nyomán a javaslat 2. §-a, így az egyöntetű szóhasználat érdeke is ezt a szövegezési módozatot ajánlja. A közvetlenség kelléke elválasztja a felségsértő cselekményt a felségsértést csupán előkészítő cselekménytől, amely utóbbira a 3. §. csupán fegyházbüntetést rendel. A §. — a Btk. 126. §-ával ellentétben — szükségtelennek tartja külön kiemelni, hogy a felségsértés az államfőnek »uralkodásra képtelenné tételére« és az »ellenség hatalmába adására« is irányulhat. Az első a testi épség megsértésének, a második a személyes szabadságtól megfosztásnak rendkívül súlyos esete, de a javaslat azokat az eseteket is halálbüntetésre méltóknak tartja, amelyek nem ennyire kirívóan államellenesek. Egyébként az »ellenség hatalmába adás« már az 1930. évi III. t.-c. 59. §-ának utolsó bekezdése szerint mint hűtlenség is kétségkívül halálbüntetést vonna magára. A §. az »uralkodás gyakorlatában akadályozást« szabatosabban igyekszik megjelölni, amidőn megkülönbözteti az államfőnek alkotmányos hatalmától megfosztását és alkotmányos hatalmának meghatározott irányban való gyakorlására vagy nem gyakorlására kényszerítését. Egy esetre szóló intézkedés vagy elhatárolás kicsikarására irányuló cselekmény tehát máris megvalósítja a felségsértés bevégzett bűntettét. A Btk. 126. §-a csak az erőszakot vagy a fenyegetést tekinti a felségsértés alkalmas eszközének. A javaslat a »jogellenes mód« kiemelésével arra utal, hogy a cselekménynek a nyilt erőszak vagy fenyegetés mellett más, törvénybe ütköző elkövetési módozata is lehetséges, például az államfőnek fondorlatosan, hamis jelentésekkel, hamisított okiratokkal kényszerítése valaminő elhatározásra. Természetesen a »jogellenes« kifejezés alá nem vonható, ha az alkotmány valamelyik más tényezője saját alkotmányos hatalmi körében igyekszik felfogását érvényre juttatni. A 2. §-hoz. Az állam életfeltételeinek megtámadása által elkövetett felségsértés meghatározásában a §. általában a Btk. 127. §-át követi. Elhagyja azonban azokat a tényálladéki elemeket, amelyeknek a mai közjogi helyzetben nincs jelentőségük : a trónöröklés törvényes rendjének védelmét — ez egyébként is az alkotmány egyik része lenne — a magyar állam és Ausztria közti államkapcsolat megváltoztatására, valamint Ausztria területi épsége és függetlensége ellen irányuló cselekmények megbüntetését. Első helyen említi a §. az állami és társadalmi rend felforgatását vagy megsemmisítését célzó cselekményt, mint amely legáltalánosabb irányzattal támadja az alkotmányosság értékeinek egészét. Az alkotmány egyes alaptényezői közül különös jelentőségénél fogva kiemeli az államformát, amely az 1921 : XLVII. t.-c. 3. §-a értelmében sem más, mint a királyság ősi intézménye. A §. azonfelül az alkotmány és a társadalom minden egyes alapintézményének érintetlenségét is a felségsértés tárgyainak keretébe vonja, mert az erre irányzott jogellenes cselekmény magát az államot rendíti meg, még abban az esetben is, ha közvetlenül csak egyetlen alapintézmény megváltoztatását vette célba. Végül helyénvalónak látja az állam életképességének legfőbb feltételeit: az állam egységét és függetlenségét külön is nyomatékosan kiemelni. A jogellenes módon való elkövetésre, továbbá a felségsértésre közvetlenül irányuló cselekményre ugyanazok állnak, mint amelyeket az 1. §. indokolása fejtett ki. A büntetés tekintetében a §., éppen azért, mert az állam életfeltételeinek megtámadásáról van szó, az életfogytig tartó fegyházbüntetést a §. alá eső minden cselekményre kiterjeszti. Képv. iromány. 1939—1944. VI. kötet. 54