Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

508. szám. 423 büntetésének felel meg, ismét más esetekben ennél enyhébb, külön meghatározott büntetési tétel alá esik. A fentiek szerint az újabban keletkezett törvénycikkek, — bár különböző mértékben és módon — úgyszólván kivétel nélkül minden jelentékenyebb bűncselekménynél gondoskodnak arról, hogy az alaptényálladék teljes megvalósításával járó és a tulajdonképpeni érdeksérelem bekövetkezését jelentő bevégzett bűncselekmény és ennek kísérlete mellett az ezt megelőző cselekmények is büntetés alá kerüljenek. A végett, hogy a bűntettes lehetőleg már bűnös szándéka megvalósításának kezdeti szakában találkozzék a büntető igazságszolgáltatás hatalmával. A törvényhozás ettől reméli, hogy a tulajdonképpeni véghezvitel megkezdésére s ezáltal a büntető törvénnyel védett jogi érdek közvetlen veszélyeztetésére minél ritkábban fog sor kerülni. III. A JELENLEGI JOGI HELYZET ÉGETŐ HIÁNYAI S AZ ÜJ TÖRVÉNY FELADATAI. A) Általában. Már a Btk. meghozatala óta hozott — és fentebb ismertetett — újabb törvények is képet nyújtanak arról: milyen súlyos tapasztalatok és megfontolások kényszerítették a törvényhozást arra, hogy az állami élet legmagasabbrendű értékei ellen irányzott támadásokkal szemben a büntetőjogi védelmet ismételten megerősítse. Szükségtelen részletesen leírni, jellemezni s erkölcsi szempontból értékelni azokat a közéleti élményeket, amelyek gyökeresen átalakították a »politikai bűntettes« iránt elnézésre hajlamos közfelfogást. Az állandó belső és külső béke biztos reményében könnyelművé vált korszak minden merénylőben és minden összeesküvőben az emberiség, a haza vagy a nép sorsáért hevülő regényes egyéniséget vélt fölfedezni és büntetését egy kevéssé vértanuságnak tekintette még akkor is, ha céljait túlzottaknak vagy téveseknek, eszközeit károsaknak ismerte fel. Azt a kárt pedig, amely a politikai bűntettes cselekvéséből eredhet, a kor jellegzetes derűlátásával hajlandó volt kevésre becsülni. Legfeljebb annyira terjedt elképzelése, hogy egyetlen személy vagy valamely kisszámú csoport a maga elenyésző erejével a tartós siker minden kilátása nélkül, egyetlen pillanatra megzavarhatja a nemzeti élet felszínét. Ma már ez másképpen van. Az utóbbi évtizedekben a legkülönbözőbb alkotmányú, társadalmi berendezésű s történelmi fejlődésű országokban egyaránt helyrehozhatatlan károkat okoztak azok az elemek, amelyek erőszakosan próbálták felforgatni a fennálló törvényes rendet, a legkülönbözőbb, a társadalom boldogítására szánt elméletek, gondolatok és ötletek befolyása alatt vagy ürügyén. A tapasztalat szerint a mai bonyolult állami, társadalmi és gazdasági élet annyira érzékenyen hat vissza minden belső megrázkódtatásra, hogy azt korábbi idők állapotaival össze sem lehet hasonlítani. A mai idők műszaki berendezéseit, a sajtót, a rádiót, a közlekedési eszközöket, a pusztító hatású fegyvereket pedig olyan mértékben és annyira meglepetésszerűen lehet politikai cél szolgálatában, a törvényes rend megdöntésére felhasználni, hogy az ilynemű cselekmények veszélyessége szinte hihetetlenül megnövekedett. Ma már tudjuk, hogy a felforgató törekvés bajt zúdít az ország minden lakosára, megzavarja békés munkáját, rombadönti életének alkotását, fosztogatókat, gyükosokat szabadít családi tűzhelyére. A jogrendnek csak részleges és átmeneti megrendülése is félszabadítja azokat, akik lelkük legmélyén bűntettes hajlamokat rejtegetnek és ezek sokszorosan többen vannak, mint amennyi a súlyos bűncselek 53*