Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

416 508. szám Melléklet az 508. számú irományhoz. Indokolás „a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A javaslat a büntetőtörvénykönyv rendszeréből kiindulva, az azóta bekövetkezett jogfejlődés eredményeit figyelembe véve, a jelen helyzet feladatainak átértése után a büntetőjog három fontos területén, a felségsértés, a lázadás és a súlyos bűntettek előkészítése tekintetében egységes, áttekinthető és végleges rendezést kíván nyújtani. I. A BTK.-BEN FOGLALT SZABÁLYOZÁS. A) A felségsértés tekintetében. A felségsértés mint a legsúlyosabb bűncselekmény. A bűntettekről és vétségekről szóló és az 1878 : V. törvénycikkbe iktatott büntetőtörvénykönyv (Btk.) a felségsértést a »bűntettek és vétségek nemeiről és azok büntetéséről« szóló »Második Rész« élére helyezi. Ezzel is nyomatékos kifejezést kívánt adni annak a felfogásának, hogy a felségsértés a legegyetemesebb jelentőségű bűncselekmény. A felségsértés az állam léte és alapintézményei ellen irányul, a jogrendet alapjaiban támadja meg és egy csapásra kérdésessé teszi minden egyes jogintézmény fennmaradását, minden egyes, a jog által védett érdek sértetlenségét. Ezért a felségsértés a legsúlyosabb bűncselekmény, amellyel szemben a büntetőjogi védelmet a legszélsőbb gondossággal kell kiépíteni. A felségsértéssel szemben védett jogi értékeh. A Btk. szerint a felségsértés a magyar állam szerkezetének három legfőbb fontosságú alkotórésze : a király uralkodói állása, az alkotmány vagy az államterület közül egyiknek megtámadására irányul. Ha a támadásnak nem ez a jellege, a Btk. a cselekmény megbüntetését valamelyik másik fejezetébe utalja. Még akkor is, ha annak elkövetési tárgya valamely más magas állami szerv, közjogi méltóság, állami intézmény, az állam más életfeltétele, sőt akkor is, ha a támadás, bár a király személye, de nem egyúttal ennek uralkodói állása ellen irányult. Vagy az említett alapintézmények ellen irányuló éle volt ugyan, de nem jelentett közvetlen támadást, vagy ilyen közvetlen támadás elő-