Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-506. Törvényjavaslat a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról

402 506. szám. alatt álló házastárs ellen az elmebaj keletkezése előtt felmerült bontó okok alapján sem lehet helye a házasság felbontásának (Kúria VIII. 2.196/1904., III. 2.461/1940.). A házassági törvény 87. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy elmebeteg házastárs nevében törvényes képviselője kérheti a házasság felbontását, még egyáltalában nem következik az, hogy elmebeteg házastárs ellen a bontópert nem lehetne lefolytatni. A 86. §-nak az a rendelkezése, hogy cselekvőképességében korlátolt házastárs a házasság felbontása végett indított perben perképes, vonatkozik a gondnokság alatt álló elmebeteg házastársra is a 87. §-ban foglalt megszorítással, vagyis azzal, hogy az elmebeteg házastárs felperesként csak törvényes képviselője útján léphet fel. A házassági törvény javaslatának indokolására vonatkozó érvek sem eléggé meggyőzők, mert az indokolás csak a 87. §. (a törvényjavaslat 109. §-a) esetét tartja szem előtt és ezzel kapcsolatban is olyan elmebetegségre utal, amely az ész használatától való teljes megfosztással jár együtt. A jelen törvényjavaslat 8. §-a olyan esetre gondol, melynél a bontóok keletkezése idejében a vétkes házasfél nem volt elmebeteg s ehhez képest a bontóokul szolgáló magatartás neki beszámítható volt. Ebből okszerűen az következik, hogy magatartásának következményei alól nem lehet őt felmenteni még akkor sem, ha utóbb elmebeteggé lett. Az elmebeteg házasfél az ellene indított bontóperben úgyis törvényes képviselője és ezenfelül ügyvéd útján vesz részt, e szerint perviselési hátrányban sem lesz, sőt a bíróság állapotára tekintettel még szigorúbban fogja vizsgálni, hogy a bontás alapjául szolgáló vétkes magatartás valóban fennállt-e. A 9. §-koz. A jelen §. első bekezdése az 1894: XXXI. t.-c. 14—27. §-ában foglalt házasságkötési tilalmak mellé újabb házassági tilalmat állapít meg. A tilalom ellenére kötött házasság nem lesz ugyan érvénytelen házasság, — miként nem érvénytelen az egyéb házassági tilalmak ellenére kötött házasság sem — a tilalom mégis alkalmas arra, hogy a legtöbb esetben meggátolja a házasság megkötését, s ha a tilalom ellenére a polgári tisztviselő kijátszásával vagy annak vétkes közreműködésével a házasságot mégis megkötnék, a tilalmat megszegő személyek: mind a vétkes házasfelek, mind a vétkes polgári tisztviselő súlyos büntetés alá esnek (10. és 13. §.). Nem vonatkozik a tilalom külföldi állampolgárságú nemzsidónak magyar állampolgárságú zsidó nővel kötendő házasságára. A külföldi állampolgárságú férfi és a házasságból születendő gyermek ugyanis nem válik a házasságkötés, illetőleg a leszármazás következtében magyar állampolgárrá, sőt a magyar állampolgárságú menyasszony is házassága következtében az esetek jelentős részében elveszti magyar állampolgárságát: külföldi állampolgárok fajkeveredése pedig nem káros magyar nemzeti szempontból és így annak megakadályozása nem feladata a jelen jogszabálynak. Természetesen époly kevéssé vonja a jelen javaslat szabályozásának körébe külföldi állampolgárságú nemzsidó és külföldi állampolgárságú zsidó házasságának tilalmát. Ezzel szemben tiltja a törvény magyar állampolgárságú zsidó férfinak külföldi állampolgárságú nemzsidó nővel kötendő házasságát. Az ilyen házasságból született gyermekek ugyanis leszármazásuk folytán magyar állampolgárokká lennének és ekként a jövőben is növekedhetnék a nemzeti szempontból nemkívánatos fajkeveredés által létrejött ivadékok száma. A §. a továbbiakban meghatározza, hogy a jelen §-ban szabályozott tilalom szempontjából kiket kell a »zsidó« fogalma alá vonni. A fogalommeghatározás, a lehetőségek korlátain belül, tiszta faji megoldásra törekszik. Az alapfeltevés, amelyből a meghatározás kiindul, az, hogy a jelenleg