Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-506. Törvényjavaslat a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról

506. szám. 397 kezest általában nem léptette hatályba, hanem kimondotta, hogy az anyakönyvvezető ilyen bizonyítvány bemutatását egyelőre csak akkor követelje, ha indokolt gyanúja támad, hogy a házasságkötés a törvény értelmében megengedhető-e. A külföldi példákból az a tanulság vonható le, hogy a fakultatív tanácsadás rendszerét mind több állam igyekszik kötelező vizsgálati rendszerrel helyettesíteni, de az orvosi vizsgálat kötelezővé tétele a gyakorlatban csak akkor valósítható meg, ha ennek közfelfogásbeli, orvostudományi és közegészségszervezeti előfeltételei megvannak. Ezért szorítkozik a törvényjavaslat 1. §-a — az indokolás általános részében részletezett okokból — csak a fertőző gümőkór és fertőző nemibajok szempontjából való vizsgálat kötelezővé tételére. A házasság kihirdetésének elrendeléséhez szükséges orvosi bizonyítvány kiállítására a javaslat elgondolása szerint a tisztiorvos lesz illetékes, akinek erre a feladatra való alkalmasságát az 1936 : IX. törvénycikk rendelkezései biztosítják. A tisztiorvos el lesz látva azokkal az orvosi segédeszközökkel, amelyekkel a kérdéses betegségek szempontjából való vizsgálat legtöbb esetben eredményesen végezhető. A házasulóknak a tisztiorvoshoz való utalása lehetővé fogja tenni a tisztiorvosi szervezetnek a házasodás egészségügye szempontjából való egységes kiképzését és kifejlesztését. A tisztiorvos bizonyítványa természetesen csak akkor lehet megnyugtató, ha a házasuló személyes vizsgálatán alapszik és ha a házasuló fél köteles a szükséges felvilágosításokat megadni. A végrehajtás tárgyában kiadandó rendelet lesz hivatva megállapítani azokat a kérdőpontokat, amelyekre a házasulónak nyilatkoznia kell. A bizonyítványnak nem szükséges igazolnia azt, hogy nem áll fenn fertőző gümőkór vagy fertőző nemibaj, mert az időleges leplezési lehetőségek egyes orvosokat indokolatlanul túlzott tartózkodásra indíthatnák. Elegendő annak igazolása, hogy a vizsgálat nem mutatta ki határozottan, hogy fennállanak a kérdéses kóros állapotok. A 2. §. azonban lehetőséget nyújt a tisztiorvosnak a bizonyítvány kiadásának felfüggesztésére, ha az említett betegségekre utaló gyanús jelenségeket észlel. Utóbbi esetben a házasuló újabb, illetve szakorvosi vizsgálatnak köteles magát alávetni. Az 1. §. első bekezdése megszabja, hogy a felmutatandó tisztiorvosi bizonyítvány harminc napnál nem régibb keletű legyen ; ez a harminc nap a legtöbb esetben elegendő annak biztosítására, hogy a bizonyítvány kiállítása óta fertőzés nem keletkezett; teljes bizonyosságot ugyan csak az aznapi keletű bizonyítvány nyújthatna, de a harminc napos időköz megrövidítése gyakran — kivált, ha a házasulok különböző helyen laknak — lehetetlenné tenné a házasság kihirdetéséhez szükséges eljárás lebonyolítását, a vizsgálat megismétlését tenné szükségessé és a sok huza-vona számos házasságkötés elmaradására vezethetne. A második bekezdés első mondata a női szemérmet kívánja lehető védelemben részesíteni. Ha a házasuló nő háziorvosa igazolja, hogy a kérdésben levő kóros állapotok egyike sem állapítható meg s e mellett a házasuló nő erkölcsi előélete és életkörülményei alapján nem támasztható kétség nemi érintetlensége és egészséges volta tekintetében, a tisztiorvos mellőzheti a vizsgálatot és az igazolt orvosi megállapításra hivatkozással állítja ki bizonyítványát. Azt, hogy kit lehet háziorvosnak tekinteni, a végrehajtási rendelet fogja megállapítani arra figyelemmel, hogy e meghatározásnak semmiféle társadalmi osztályjellege ne legyen, vagyis nemcsak a gazdag családok állandóan fizetett orvosa essék e meghatározás alá, hanem általában az olyan orvosok is, akik a házasuló nőt hosszabb időn át rendszeresen kezelték, orvosi tanáccsal ellátták vagy orvosi felügyelet alatt tartották. Nemcsak nők, hanem bármelyik házasuló megvizsgáltathatja magát a második bekezdés második mondatában megjelölt valamely közegészségügyi szervnél s ennek szakvéleménye alapján a tisztiorvos mellőzheti JCépv. iromány, 1939—1944. VI. ^ötet. 50