Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-506. Törvényjavaslat a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról

506. szám. 393 leneket nem akadályozná meg a félrevezetésben és elhallgatásban, amennyiben pedig a vallomást tevő fél orvosi szaktudás hiányában nemleges nyilatkozat helyett állapotára vonatkozó jelenségekről számolna be, a vizsgálatot mégis csak foganatosítani kellene. Mindezek megfontolása alapján hazai viszonyaink között a legelfogadhatóbb megoldásnak az látszik, hogy a házasság előtti orvosi vizsgálat csak a fertőző gümőkór és a fertőző nemibaj szempontjából legyen kötelező. A legtöbb öröklődő bajnak úgyis ezek a betegségek a forrásai. E betegségek megállapítására az 1940 : VI. t.-c. alapján az állami közegészségügy kellő felkészültséggel és szervezettel fog rendelkezni. E betegségek megvizsgálása nem ütközhetik az egyéni szabadságra vonatkozó közfelfogásba sem, mert az 1940: VI. törvénycikk az ilyen betegségben szenvedőknek kötelességévé teszi az orvosi gyógykezeltetést, feljogosít hatósági elkülönítésre és kényszerkezélésre is, megelőzés végett pedig elrendeli, hogy minden gyermeket kisdedóvodába felvételkor, továbbá hatodik, tizedik és tizenötödik életévében gümőkóros megbetegedés szempontjából orvosi vizsgálatnak kell alávetni. A női szemérem és a családi erkölcs védelme kellő méltánylást talál az 1. §. második bekezdésének rendelkezéseivel. Ami a vizsgálatra kötelezés jogi megoldását illeti, a törvényjavaslat nem fogadhatta el azt a tervet, hogy a kötelezettség megszegésével kötött házasság már a törvény erejénél fogva semmis legyen, sem pedig azt, hogy az orvosi vizsgálat hiánya vagy a bizonyítvány hiányossága miatt a házasságot — megtévesztés igazolása nélkül is — bármelyik fél megtámadhassa, mert ezzel esetleg éppen a hibás fél visszaélhetne. Megtévesztés esetére a 6. §. megtámadási jogot biztosít a megtévesztett félnek, egyébként azonban nem volna indokolt a fertőzési veszély elmúlta után, a lelkileg megszilárdult házasságok megsemmisítésére vagy felbontására lehetőséget adni. A közérdek szempontjából elegendőnek látszik eljárási, illetve egészségrendészeti jellegű tilalmat megállapítani és ezt a tilalmat büntető rendelkezésekkel erősíteni. A 2. és 4. §. kellő biztosítékot nyújt a házasulóknak arra, hogy az orvosi bizonyítvány kiadásának indokolatlan megtagadása esetében ellenőrző vizsgálatot végeztethessenek, a házasságkötéshez szükséges közreműködést a kir. törvényszéknél jogorvoslattal is kieszközölhessék s ha a fertőzés veszélye megszűnt, orvosi bizonyítványért újra jelentkezhessenek. A 3. §. szerint az előírt tisztiorvosi bizonyítvány bemutatását el lehet engedni közeli halállal fenyegető betegség esetében, valamint akkor, ha fertőzési vagy átörökítési veszély nem áll fenn. Ezek szerint a javaslatban közegészségügyi szempontból megállapított tilalom nem érinti olyan mélyen a magánjogot, illetve a házasságkötési jogot, mint ahogyan azt a házasság előtti orvosi vizsgálatra vonatkozó egyes külföldi törvények teszik. Számot vet a lehetőségekkel, ezért remélni lehet, hogy alkalmazása célravezető és sikeres lesz, 2. Házasodási kölcsön. A törvényjavaslat általános célját, a népesség mennyiségi és minőségi javítását hathatósan előmozdítaná az 5. §-ban tervbevett az a rendelkezés, hogy házasodási kölcsönt lehet nyújtani az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból olyan házasulóknak, akik igazolják, hogy házasságkötésük sem egymás, sem születendő gyermekeik egészsége szempontjából nem esik kifogás alá. Ez a kölcsönnyújtás lényegileg az 1940 : XXIII. törvénycikk értelmében is beilleszthető az Alap általános célrendeltetésének keretébe, mert az Alap. céljai között fel van sorolva a népesség szaporodásának előmozdítása és a megélhetésükben veszélyeztetett családok bol-