Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-348. Törvényjavaslat a nemzetiségi érzület bünetőjogi védelméről

348. szám. 21 Hiányzik azonban hatályos büntető]ogrendszerünkből olyan jogszabály, amely kifejezett büntetőjogi oltalomban részesítené a nemzetiséghez tartozásból folyó, közösségi és egyéni színezetű lelki tényezőkből, érzelmi és erkölcsi elemekből összetevődő nemzetiségi érzületet az azt sértő cselekményekkel szemben. Különösen időszerű ilyen jogszabály alkotása annálfogva, hogy az elszakított területek visszacsatolásával jelentős számú nemzetiségek kerültek vissza a Magyar Szent Korona főhatalma alá és így az ország fontos érdekei fokozottabban megkövetelik, hogy az államalkotó magyar nép és az országban lakó nemzetiségek között a békés együttélés minél tökéletesebben biztösíttassék. Erről kíván gondoskodni a javaslat, amely a kifejtett alapelvek érvényrejuttatása végett vétségnek nyilvánítja és az elkövetés módozataihoz igazodó kellő mértékű büntetéssel sújtja annak cselekményét, aki mást az országban élő nemzetiségre lealacsonyító kifejezés használatával vagy ilyen cselekmény elkövetésével nemzetiségi érzületében megsért. II. A törvényjavaslat a büntetőjogi védelemnek a nemzetiségi érzületet sértő cselekményekre kiterjesztésével azt a nevelő természetű célt is szolgálni kívánja, hogy a nemzetnek ugyanabban az államban egymással sorsközösségben élő fiai tartózkodjanak egymás lekicsinylésétől pusztán azért, mert különböző nyelvet beszélnek. A javaslatnak ilyen értelmű végső célja annak az egyetemes erkölcsi elvnek a megvalósítása, hogy senki se tarthassa magát kisebb értékűnek azért, mert egyik vagy másik nemzetiséghez tartozik III. A javaslat a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelem alá helyezésével egyedülálló a büntetőjogi jogalkotás terén, mert sem a régebbi, sem pedig a legújabb külföldi büntető jogszabály ok (mint az olasz, svájci, dán, jugoszláv, román, lengyel, orosz, cseh-szlovák büntető törvénykönyvek) a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről nem rendelkeznek. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A §. első bekezdése büntetés alá vonja annak cselekményét, aki mást az országban élő nemzetiségre lealacsonyító kifejezés használatával vagy ilyen cselekmény elkövetésével nemzetiségi érzületében megsért. A védett jogtárgy tehát a nem magyar anyanyelvű magyar állampolgár érzésvilága, akit a cselekmény a vele egy anyanyelvet beszélő honfitársaihoz fűződő érzésében (nemzetiségi érzületében) sért. A nemzetiségi érzületet sértő cselekményekkel kapcsolatban a javaslat azért nem tartotta szükségesnek a magyar nemzeti érzület büntetőjogi védelmének törvényi szabályozását, mert, amint arra az általános indokolásban rámutattam, az állami és a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921 : III. t.-c. 7. és 8. §-ai ilyen értelmű szabályozást feleslegessé tesznek. Ugyanis a törvény alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat nem csupán az állam vagy a nemzet megrágalmazását vagy megbecsülésük megsértését, hanem az ellenük lealacsonyító kifejezések használata vagy ilyen cselekmény elkövetése keretében a nemzeti érzületet egyébként sértő kifejezés használatát vagy ilyen cselekmény elkövetését is bünteti. A javaslat a nemzetiségi érzületet sértő kifejezés vagy ilyen cselekmény tényálladékszerű meghatározására azért használja a »lealacsonyító« jelzet, mert ezáltal jellegzetesen jut kifejezésre az, hogy a nemzetiségi érzület megsértésének külső kinyilvánítása az illető nemzetiség kisebb-értékűségének kifejezésre juttatása. A §. második bekezdése minősített esetként súlyosabban bünteti a cselekményt abban az esetben, ha azt sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan követik el.