Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-364. Törvényjavaslat a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetezmények korlátozásáról és megszüntetéséről

364. szám. 151 A jogkövetkezmények megszüntetésére az elítélt rendszerint meghatározott társadalmi helyzet kényszere alatt és meghatározott életcél elérése végett törekszik. Kívánatos, hogy a kérelmet elintéző bíróság ezt a helyzetet és ezt a célt is mérlegelése körébe vonja. A legtöbb esetben a kérelmező nem szándékozik a közéletben szerepet játszani s általában kiemelkedőbb társadalmi állásra szert tenni, hanem célja csupán az, hogy igen szerény körben bizonyos kisebbrendű megélhetési lehetőséget biztosíthasson magának — gyakran utolsó s egyetlen boldogulási reménységeként. Erre való tekintettel a javaslat megadja a módot a bíróságnak, hogy kisemberek kisigényű ügyeiben — ahol különösebb társadalmi bizalmi helyzetről nincs szó — fokozottan elnéző s emberies lehessen. A 6. §-hoz. A §. azokat a körülményeket sorolja fel, amelyek eleve kizárják a hátrányos jogkövetkezmények alól való mentesítést s így az ügy közelebbi vizsgálata nélkül is a kérelem elutasítását vonják maguk után. Akit a bíróság mellékbüntetésül s egyben társadalmi óvórendszabályként hivatalvesztésre vagy politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítélt s így bűncselekménye közvetlen ismeretében jogainak meghatározott ideig tartó korlátozását látta igazságosnak és elkerülhetetlennek — nem tarthat számot arra, hogy ez alatt az idő alatt bűncselekményének másnemű, szintén jogkorlátozó következményei alól feloldják. Nem időszerű a jogkövetkezményektől mentesítésre irányuló kérelem előterjesztése akkor sem, ha a kérelmező ellen bűntett vagy szándékos vétség miatt a bírói eljárás éppen folyamatban van, mert hiszen ennek az eljárásnak eredménye a folyamodó teljes érdemtelenségének bebizonyosodásával is járhat. A 7. §~hoz. A jogkövetkezmények megszüntetése iránt folytatott eljárás szabályozásánál a javaslat arra törekszik, hogy az minél egyszerűbb, gyorsabb és alakiságoktól lehetőleg mentes legyen. Nehézkes, a közönség figyelmét a kérelmező régi bűncselekményére vonó vagy gyors eredményt nem ígérő elintézési mód elriasztaná az érdekelteket attól, hogy ügyüket a bíróság elé vigyék. A kérelmet a §. szerint csak az elítélt terjesztheti elő. Bűncselekménye következményeinek elenyésztetése, kétségkívül az elítélt legszemélyesebb ügye s az ő elhatározása nélkül senki, még közeli hozzátartozója sem lehet jogosult a már a múlthoz tartozó elítélést feleleveníteni. Ha pedig az elítélt már meghalt, személyét már nem sújthatja többé semmiféle jogkövetkezmény, nyilván céltalan lenne tehát az úgynevezett rehabilitációs eljárás. A javaslat felfogása szerint ugyanis ennek az eljárásnak nem célja az elítélt emlékének helyreállítása, erkölcsi érintetlenségének ünnepélyes kinyilvánítása, mert semmiféle hivatalos eljárás nem tehet megtörtént bűncselekményt meg nem történtté. Az eljárást a §. elvben az alapügyben elsőfokon eljárt büntetőbíróság hatáskörébe utalja, mert erről a bíróságról lehet leginkább feltenni a bűncselekmény és a bűntettes körülményeinek ismeretét és e bíróságnak legkönnyebb a döntés előfeltételeit megállapítani. Mindenesetre azonban kizárólag a kir. bíróság hatáskörébe kell utalni az eljárás folytatását az eldöntendő kérdés erkölcsi jelentőségére tekintettel. Ezért a rendőri büntetőbíróság helyett az ennek székhelye szerint illetékes kir. járásbíróság fog eljárni. A §. harmadik és negyedik bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amelyekben a jogkövetkezmények megszüntetése a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. Más esetekben a katonai bíróság ítéletéhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények megszüntetését is az egyébként illetékes polgári bíróságnál kell kérni. Az, hogy a kérelmezőt a javaslat az eldöntéshez szükséges adatoknak és bizonyítékoknak a kérelem mellett való bemutatására kötelezi, az eljárásnak a kérelmező érdekében való meggyorsítását célozza. Nem jelenti ez a rendelkezés