Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-364. Törvényjavaslat a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetezmények korlátozásáról és megszüntetéséről

144 3ß4v szám. is. amelyek közé egyik vagy másik a pályafutása közben kerül. Az egyik olyan környezetben él, amely közönyösen vesz tudomást a régi bűncselekményről, úgy^ hogy ez az elítélt megélhetését és önérzetét semmi tekintetben sem zavarja. Az ugyanolyan bűncselekmény másik bűnösének pedig esetleg létkérdése, hogy el tudja-e töröltetni valamiképpen múltjának szégyenét. 3. Törvényi vagy bírói rehabilitáció? A fentiekből következik, hogy a javaslat az egyéni elbírálást tartja szem előtt s azt általában nem bízhatja másra, mint a független bíróság lelkiismeretes mérlegelésére. A törvényjavaslat csak nagy körvonalakban szabj a. meg az előfeltételeket, ezentúl a bíróság egyéniesítő munkája kezdődikVannak, akik a törvényi rehabilitációt tökéletesebbnek vélik. Ezek abból indulnak ki, hogy maga az idő folyása elég arra, hogy a múlt eseményeire fátyolt borítson és hogy ez a rendszer azoknak is javára válik, akik nem tudják magukat rászánni arra, hogy régi bűncselekményük tárgyában a bírósághoz forduljanak. A javaslat e szempontoknál előbbrevalónak tartja a kellő egyéniesítést és ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy érdemességének kimutatása nélkül senki se részesülhessen a jogkorlátozás megszüntetésének kedvezményében. Egy kivételt tesz a javaslat a bírói rehabilitáció rendszere alól: a tizennyolc éven aluli bűntettesekre általában a törvény erejénél fogva kizárja a hátrányos jogkövetkezmények beállását. Az értelmi és erkölcsi teljes fejlcdöttség elérése előtt elkövetett bűncselekmények ugyanis még legsúlyosabb alakjukban sem szolgáltathatnak biztos alapot a jellem jövőbeli fejlődésének megállapítására. A fiatalkorú bűntettesről sohasem szabad feltételezni, hogy igazi bűntettes, sem pedig, hogy a mindig nevelési szempontból megválasztott intézkedés vele szemben hatástalan lesz. Végül minden más szempontot háttérbe szorító közérdek, hogy a fiatalkorú aknák a munkás életbe való beilleszkedése végett útjukból minden akadályt elhárítsunk és ezzel megmentsük eket attól a veszélytől, hogy a bűntettesek utánpótlásának sorai közé süllyedjenek. A bírói egyéniesítő mérlegelésnek a javaslat két irányban enged teret, éspedig a bíróság kivételes esetekben már az ítélethozatalkor kizárhatja a hátrányos jogkövetkezményeket, egyéb esetekben pedig megfelelő idő eltelte s egyéb feltételek bekövetkezése után az elítélt kérelmére utólagos eljárás során mondja ki a jogkövetkezmények megszűnését. 4. A jogkövetkezmények előzetes kizárása. A javaslat már eleve kizárja a hátrányos jogkövetkezmények bekövetkezését, ha ezt maga a bűncselekmény felett ítélkező bíróság helyesnek látja, tehát az a bíróság, amelyik a bűncselekmény elkövetési körülményeit és a tettes bűnösségének fokára befolyással bíró külső és belső tényezóket kötelességszerűen gondos vizsgálat alá vette. Ez a bíróság ugyanis elsősorban hivatott annak megállapítására, hogy méltánytalan szigorúságot jelentene, ha a tettes a bűncselekményóért még az ót egyéni helyzetében különösen sújtó jogkövetkezmények némelyikének elszenvedésével is bűnhődnék. Ezért az 1. §. 2. pontja a »rehabilitációs« eljárást előre feleslegessé tevő mentesítő joggal ruházza fel a büntető ügyben ítélkező bíróságot. Ő. Jogkövetkezmények utólagos megszűnése. Ha az ítélkező bíróság a büntetés végrehajtását felíüggeszti, az elítélt javára nyilván annak egyéniségéből fakadó különös méltánylást érdemlő okot lát fennállani s a büntetés végrehajtását bizonyára azért mellőzi, mert az elítélt tudatos erkölcsi emelkedését kívánja elérni, mikor lehetőséget ad neki, hogy a próbaidő alatt kifogástalan magaviselettel a büntetés végrehajtását magától elhárítsa, A javaslat úgy véli, hogy ami áll a büntetésre, még inkább áll a járulékos jogkövetkezményre s a próbaidő kifogástalan elteltével az ezekben a jogkövetkezményekben megnyilvánuló társadalmi bizal-