Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.

Irományszámok - 1939-285. Törvényjavaslat adóügyekben a behajtásra is kiterjedő hatósági segély tárgyában Bukarestben, 1937 évi október hó 28. napján kelt magyar-román egyezmény becikkelyezéséről

70 285. szám. mes des deux Etats ou des autorités déléguées par elles. Article 4. 1. La requête doit être rédigée dans la langue de l'Etat requérant et accompagnée dans la mesure du possible d'une traduction dans la langue de l'Etat requis. 2. La requête devra faire mention de l'autorité requérante, du nom et de la profession des intéressés et lorsqu'il s'agit d'une signification, de l'adresse du destinataire et de la nature de l'acte à signifier. Article 5. 1. L'autorité compétente de l'Etat requis doit pourvoir à la signification. 2. Cette autorité peut -se borner à procéder à la signification par remise de l'acte au destinataire, si celui-ci est disposé à le recevoir. 3. Si l'Etat requérant en exprime le désir, il sera procédé à la signification de l'acte dans la forme prescrite par la législation intérieure de l'Etat requis, pour l'exécution de significations de même nature ; dans ce cas l'acte (les documents) devra être rédigé, dans la langue de l'Etat requis ou être accompagné d'une traduction dûment certifiée. Article 6. La preuve de la signification sera faite soit par un reçu du destinataire, daté et certifié conforme, soit par une' attestation d'une autorité du pays requis qui indiquera les circonstances, la forme et la date de la signification. Article 7. 1. L'Etat requis est tenu de donner suite à la demande qui lui est adressée et à cet effet d'employer les mêmes moyens de poursuite que si la requête provenait d'une autorité du pays requis. La procédure à employer est également réglée par la législation du pays requis ; toutefois sur demande formulée par l'autorité requérante, il peut être adopté une forme particulière de procédure, à condition que celle-ci ne soit pas contraire à la législation du pays requis. 2. Il ne peut être fait usage d'un nak közvetlen érintkezése útján intéztetnek el. 4. cikk. 1. A megkeresés a megkereső Állam nyelvén szerkesztendő és ehhez a lehetőséghez képest a megkeresett Állam nyelvén készített fordítás csatolandó. 2. A megkeresésben meg kell jelölni a megkereső hatóságot, a fél nevét és foglalkozását, kézbesítés esetén pedig az átvevő címét és a kézbesítendő ügyirat minőségét. 5. cikk. 1. A megkeresett Állam illetékes hatóságának gondoskodni ke]l a kézbesítésről. 2. Ez a hatóság arra szorítkozhatik, hogy a kézbesítést az ügyiratnak a címzett részére való átadásával teljesíti, ha ez annak átvételére hajlandó. 3. A megkereső Állam kívánságára a kézbesítendő ügyirat olyan eljárás szerint kézbesítendő, melyet a megkeresett Állam saját belső törvényhozása ugyanilyen természetű kézbesítések foganatosítására előír ; ebben az esetben az ügyirat (az okmányok) a megkeresett Állam nyelvén szerkesztendő vagy pedig az iratokhoz hitelesített fordítás csatolandó. 6. cikk. A kézbesítés igazolására szolgál vagy az átvevőnek kelettel ellátott és hitelesített elismervénye, vagy pedig a megkeresett ország hatóságának tanúsítványa a kézbesítés körülményeiről, módjáról és idejéről. 7. cikk. 1. A megkeresett Állam a hozzá intézett megkeresésnek köteles megfelelni és evégből ugyanolyan kényszereszközöket alkalmazni, mint a megkeresett ország hatóságától származó megkeresés foganatosításánál. Az eljárás szintén a megkeresett Állam törvényeihez igazodik ; mindazonáltal a megkereső hatóság kérelmére különleges eljárási mód alkalmazható, amennyiben ez a megkeresett Állam törvényeivel nem ellenkezik. 2. A megkeresett Állam törvényei