Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.
Irományszámok - 1939-281. Törvényjavaslat az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
20 281, szám, eddigi nem szabatos szövegezésből kifolyólag fennálló bizonytalanságot megszünteti. A (s) bekezdés a) pontja a nádasoknál a földadóelengedésre igényt adó elemi csapások közé felveszi a hótörést és a jégtörést. Ezek az elemi csapások ugyanis a nádasok termésében egyes esztendőkben jelentékeny károkat okoznak. A 4. §-hoz. Az elemi károk bejelentésénél eddig megbízott képviselő bárki lehetett, még az is, aki nem volt károsult birtokos. Ez a helyzet zavarokat okozott, amelyeknek kiküszöbölése céljából az (i) bekezdés oly rendelkezést tartalmaz, hogy megbízott képviselő csak az lehet, aki maga is birtokos ugyanabban a károsult dűlőben, amelyben a megbízóknak birtokuk van. Az eddigi szabályok szerint az árvízkárt az árvíz legmagasabb állásának időpontjától számított 8 nap alatt kellett bejelenteni. Az árvíz legmagasabb állása időpontjának meghatározása az érdekelteket igen nagy nehézség elé állítja s a legmagasabb vízállástól számítva az árvíz még hetekig eltarthat, amikor is a 8 napi határidő betartása lehetetlen. Ezért helyesebbnek látszik a határidőt a (2) bekezdés a) pontjában tervezett rendelkezés szerint az árvíz megszűnésétől számítani. A községi elöljáróság kötelessége lesz közhírré tenni azt az időpontot, amelytől kezdve az árvíz megszűntnek tekintendő. A mezei egerek pusztítása és a földárja által okozott belvíz által előidézett károk bejelentési határideje eddig szabályozva nem volt. A (2) bekezdés b) pontjában foglalt új szabályozás az eddig követett gyakorlatnak felel meg. A (2) bekezdés c) pontja a szőlőkben a rovarok vagy növény betegségek által okozott károk legkésőbbi bejelentési határidejét az eddigi szabályozással szemben egységesen szemptember hó 15. napjában állapítja meg. Eddig az időpontig a fenti károkozók bármelyikének megjelenése már feltétlen biztonsággal észlelhető. Az 6. §-hoz. Eddig az elemi kár mérvét harmadrészekben kellett megállapítani és ennek megfelelően a földadó egyharmad, kétharmad vagy háromharmad részben volt elengedhető. Ha a kár az egyharmadot el nem érte, földadóelengedés nem volt adható ; egyharmadot meghaladó, de kétharmadot el nem érő kár esetében egyharmad részben, kétharmadot meghaladó, de a háromharmadot el nem érő kár esetében pedig kétharmad részben kellett a kár mérvét megállapítani. Indokoltnak tartom, hogy a kár mérvének megállapítása kisebb törtrészekben történjék. Túlmessze menni azonban veszélyes volna, mert minél kisebb törtrészekben történik a kár mérvének megállapítása, annál nehezebb annak gyakorlati kivitele és annál több vitára ad lehetőséget. Az (1) bekezdés szerint a negyedrészekben való kárbecslésre kívánok tehát áttérni, aminek folytán az érdekeltek már egynegyed kár fennforgása esetében is földadóelengedésre tarthatnak igényt. A negyedrészekben történő kárbecsléstől eltekintve, a (2) bekezdésben foglalt szabályozás megfelel az eddig követett gyakorlatnak. A szabály törvénybeiktatása azért szükséges, mert a kárbecslések során az érdekeltek igen gyakran azt kívánják, hogy a kárbecslés időpontjában mutatkozó termés mennyisége ahhoz a termésmennyiséghez hasonlíttassék, amely a bekövetkezett elemi csapás nélkül várható volt. Tárgyi alapokon ez a termésmennyiség természetesen megállapíthatatlan. Az érdekeltek pedig ezt a várható termésmennyiséget mindig a legmagasabbra becsülik, úgyhogy ehhez hasonlítva az egészen jelentéktelenül károsult jó közepes termés is hiányt mutat. A dolog természetéből kifolyólag a kár mérvének megállapítása céljából a károsult termésmennyiséget csak ahhoz a termésmennyiséghezlehet hasonlítani, amely után az érdekelt a földadót fizeti, vagyis a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető közép(átlag-)termés mennyiségéhez. A (s) bekezdés rendelkezései részben a negyedrészekben történő kárbecslésre
