Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-181. A képviselőház közigazgatási és társadalompolitikai bizottságának együttes jelentése "a gümőkór és a nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról" szóló 168. számú törvényjavaslat tárgyában

62 ISI. szám. gálát céljából valamely gyakorlatra jogosított orvosnál vagy nemibeteg­gondozó intézetben, illetőleg más gyógy­intézetben j elentkezn i. (2) Amennyiben a vizsgálat nemi­betegséget állapít meg, a beteg a fer­tőzőképesség megszűntéig magát gyógy­kezeltetni s evégből a kezelőorvos uta­sításait pontosan betartani köteles. (3) Az orvos., illetőleg nemibeteg­gondozó intézet vagy gyógyintézet a nemibetegségben szenvedő sze­mélyt betegsége fertőző természetéről, gyógyulása előrelátható időtartamáról, a vele szemben alkalmazható kény­szereszközökről és büntetőrendelkezé­sekről felvilágosítani, továbbá tizen­nyolcadik évnél fiatalabb kiskorú meg­betegedése esetén azt, akit a kiskorú ápolása s gondozása törvény szerint terhel vagy azt magára vállalta, érte­síteni köteles. 26. §. (1) Ha a nemibeteg a gyógy­kezelést önkényesen huzamosabb időre megszakítja vagy a gyógykezelésből gyógyulatlanul elmarad anélkül, hogy a gyógykezelés más helyen való foly­tatását igazolná, a kezelőorvos, ille­tőleg a nemibeteggondozó intézet köte­les erről a 4. §. (5) bekezdésében meg­jelölt hatóságnak a beteg személyi és kóradatait feltüntető jelentést tenni. A kezelőorvos,, illetőleg a nemibeteg­gondozó intézet, ha az általa kezelt nemibeteg házasodási szándékáról sze­rez tudomást, vagy ha a beteg a fer­tőzés eredetére személyi adatokat kö­zöl vele, köteles erről a hatóságnak külön jelentést tenni. (2) Ha sorozáson vagy leventeköteles orvosi vizsgálatánál az nyer megálla­pítást, hogy a vizsgált személy fertő­zőképes vagy arra gyanús nemibeteg­ségben szenved, az eljáró orvos köteles erről a 4. §. (5) bekezdésében megjelölt hatóságot az előző bekezdésben meg­jelölt módon értesíteni, kivéve, ha a vizsgált személy az eljáró orvosnál igazolja, hogy nemibetegség miatt gyógykezelés alatt áll. A nemibeteg­ségben szenvedő személynek katonai szolgálatból történt elbocsátását az illetékes katonai parancsnokság közli a hatósággal. (3) A jelentést (értesítést, közlést) zárt borítékban kell a hatóságnak meg­küldeni. 27. §. (1) A 4. §. (5) bekezdésében megjelölt hatóság a 26. §. értelmében teendő bejelentés alapján vagy enélkül is, ha alapos gyanú merül fel arra nézve, hogy valaki nemibetegségben szenved, de annak gyógykezeltetését elmulasztja vagy elhanyagolja, a be­teget, illetőleg a betegségre gyanús személyt — az illetékes tiszti orvos javaslatára — ajánlott, zárt borítékos meghívóval felhívja, hogy a nemi­betegségek elleni védekezés szervei (35. §.) közül vizsgálat tartására ki­jelölt szervnél haladéktalanul — eset­leg ismételten is — jelenjék meg. (2) A kijelölt szerv a vizsgálatot megtartja-és a betegség megállapítása esetében a beteget a kötelező gyógy­kezelésre vonatkozó rendelkezésekre megfelelően figyelmezteti, egyúttal a hatóságot a vizsgálat megtartásáról értesíti. (3) Amennyiben a vizsgálatra fel­szólított személy a hatóság felhívásá­nak megismétlés ellenére sem tesz eleget s távolmaradását kellőképen nem igazolja, a hatóság elővezettetés útján szerez érvényt rendelkezésének. (4) Ha a vizsgálatra felhívott sze­mély a családfővel közös háztartásban élő vagy élethivatásszerű állandó fog­lalkozással bíró nő és ezenfelül maga vagy házastársa vagy a családfő állandó lakással rendelkezik, jogában áll a felhívás kézhezvételétől számított hu­szonnégy órán belül az illetékes ható­ságtól >azt kérni, hogy a vizsgálatot lakásán tartsák meg. Ha az érdekelt a vizsgálat tartására kijelölt időpont­ban bármely okból a vizsgálatnak nem veti magát alá, a vizsgálatot harmadik személy akadályozza vagy a vizsgálat a nő lakásán el nem végezhető, vele szemben a hatóság a továbbiakban az (1)—(3) bekezdések értelmében jár el.

Next

/
Thumbnails
Contents