Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.
Irományszámok - 1939-179. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése "a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról" szóló 79. számú törvényjavaslat tárgyában
179. szám. 39 19. §. (i) A társulati vagyonadó alapja : 1. általában a vállalat saját tőkéje ; 2. házrészvénytársaságoknál, mezőés erdőgazdasági ingatlanon őstermeléssel és az annak keretébe tartozó mező- és erdőgazdasági üzemágakkal foglalkozó társaságoknál, részvényekre alakult betéti társaságoknál, korlátolt felelősségű társaságoknál a jövedelemés vagyonadóról szóló törvényes rendelkezések szerint kiszámított tiszta vagyonérték ; 3. törvényhatóságok és községek (városok) vállalatainál a vállalat mérlegszerű vagy ont ételeinek összegéből a nem a vállalatot létesítő vagy fenntartó közülettel szemben fennálló tehertételek levonása után fennmaradó összeg. (2) Saját tőke alatt az alaptőkét, az üzletrész tőkét, a törzstőkét, a tőketartalékot és azokat a valódi tartalékokat kell érteni, amelyek a már megadóztatott üzleti nyereségből vagy felpénzből származnak. A saját tőkét az adókivetés alapjául szolgáló év mérlegében szereplő összeggel kell számításba venni. (3) A részben adómentes és részben adóköteles vállalatnál a saját tőkét a nyersbevételek arányában meg kell osztani. Ha azonban az adómentes üzemágnak a vállalat összes üzemágaihoz való viszonya százalékos arányban állapíttatott meg, a társulati vagyonadó alapjául a mentességben nem részesített üzemágra aránylagosan eső saját tőkét kell venni. (4) Külföldi vállalat belföldi telepe, társulati vagyonadójának megállapításánál a saját tőkét a külföldi vállalat és a belföldi telep nyersbevételei arányában kell megosztani. (5) Üj vállalatoknál az adókötelezettség kezdetétől az első mérleg megállapításáig, a vállalat megalakulása alkalmával jegyzett vagy meghatározott tőke a társulati vagyonadó alapja Az ennek alapján ideiglenesen kivetett adót az első üzletév mérlegében szereplő aját tőke alapján kivetendő adó összegébe be kell tudni. A vállalat megalakulásának évére az ideiglenesen megállapított társulati vagyonadónak azonban csak az év végéig arányosan számított részét lehet előírni. (e) Felszámolás vagy csőd alatt álló vállalatoknál a társulati vagyonadó alapja a felszámolási eljárás vagy a csődeljárás során a részvényesek vagy a tagok részére visszafizetésre került vagyon értéke. Ha a felszámolást három év alatt nem fejezik be, a társulati vagyonadó alapját úgy kell megállapítani, mintha a vállalat felszámolását meg sem kezdte volna. 20. §. (1) A társulati vagyonadó alapjának megállapítása során a saját tőkéből le kell vonni: 1. a mérlegben kimutatott veszteséget ; 2. a társulati vagyonadó fizetésére kötelezett más vállalat részvényeinek értékét olyan arányban, amily arányban ezeknek a részvényeknek értéke az alapul vett mérleg cselekvő vagyonához áll ; 3. a külföldön levő leányvállalatok részvényeinek a mérleg szerint mutatkozó tiszta értékét, ha a vállalat igazolja, hogy azok vagy már az 1919. évi január hó 1. napja előtt tulajdonában voltak, vagy ha később kerültek a vállalat tulajdonába, a leányvállalat a fizetésre kötelezett vállalat 1919. évi január hó 1. napja előtt külföldön volt telepéből alakult; 4. a vállalat külföldön levő telepeinek mérleg szerint mutatkozó tiszta értékét. (2) Házrészvénytársaságoknál, mezőés erdőgazdasági ingatlanon őstermeléssel és az annak keretébe tartozó mező- és erdőgazdasági üzemágakkal foglalkozó társaságoknál, részvényekre alakult betéti társaságoknál, valamint a korlátolt felelősségű társaságoknál a a részvénytársaság részvényeseinek, a vállalat tagjainak, vagy azok hozzátartozóinak a vállalattal szemben fennálló követeléseit csak abban az esetben szabad tőketartozásként levonni, ha a