Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-179. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése "a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról" szóló 79. számú törvényjavaslat tárgyában

36 179, szám. 24. az üzemet nem terhelő adókat és illetékeket; 25. a jogszabályba ütköző cselekmények és mulasztások miatt folyamatba tett eljárás eredményeként befizetett pénzbüntetéseket és bírságokat, valamint az ezekkel kapcsolatosan felmerült eljárási költségeket; 26. általában mindazt a nyereséget, amely a vállalat üzleti könyveiben kifejezésre nem jut. 14. §. (i) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez nem szabad hozzászámítani vagy a veszteségből nem szabad levonni azokat az összegeket, amelyeket: 1. a vállalat nyugdíjalapba helyezett, vagy alkalmazottainak külön kezelt nyugdíj- vagy segélyalapjához a 13. §..18. pontjában említett korlátok között, akár köteles, akár önkéntes hozzájárulás fejében adott, vagy tisztviselői és munkásjóléti intézményeknek (alapoknak) juttatott; 2. a biztosító magánvállalat a díjtartalékba (díjátvitelbe), az árfolyamingadozási tartalékalapba helyezett, vagy az általános biztonsági tartalékhoz csatolt, továbbá a bejelentett, de az üzletév végéig még ki nem egyenlített károk erejéig tartalékolt; 3. a vállalat az épületek, gépek, gyári eszközök, üzleti felszerelések és berendezések elhasználása által bekövetkezett értékcsökkenés leírására fordított vagy ily célból tartalékalapba helyezett; a leírt vagy tartalékolt összegek nagyságának megfelelő voltát az adókivetésre illetékes hatóság felülvizsgálja és azt — esetleg szakértők meghallgatásával — adókivetési szempontból kiigazíthatja; ennek az eljárásnak folyamán figyelemmel kell lenni a használati idő tartamára ; a vállalat saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazhat; 4. ingyenes háramlás esetében a vállalat a háramlás alá eső vagyon értékéből a háramlási idő tartama alatt aránylagosan leírt vagy tartalékolt; 5. a vállalat a szabadalmi vagy az időtartamhoz kötött egyéb jogok értékéből az időtartammal aránylagosan leírt vagy tartalékolt; 6. a vállalat a mérlegben behajthatatlan vagy kétes követelések címén veszteségként leírt vagy tartalékolt; ezeknek a leírásoknak és tartalékolásoknak indokolt voltát a vállalat a pénzügyi hatóság kívánságára igazolni köteles s amennyiben azt kielégítő módon igazolni nem tudja, a pénzügyi hatóság azokat az adókivetés szempontjából megfelelően kiigazítja. (a) Az értékpapírok, devizák és valuták, valamint az anyag- és árukészlet értékének a 13. §. 6. és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések szerint történő megállapításánál a megelőző üzleti év mérlegében kitüntetett értékkel, új beszerzéseknél pedig a beszerzési, végül az év folyamán termelt anyag- és árukészletnél az előállítási árral szemben jelentkező többletet értékkülönbözeti tartalékként a terhek közé lehet beállítani. Ezt a tartalékot adómentesen kell kezelni és az árfolyam, illetőleg forgalmi (piaci) ár csökkenésével kapcsolatos veszteségek fedezésére kell felhasználni. A felhasználandó összeg megállapításánál az árfolyam, illetőleg a forgalmi (piaci) ár emelkedésével előálló összes többletet és az azok csökkenésével előálló összes hiányt számításba kell venni. Ha valamely értékpapírt, devizát és valutát, anyag- és árukészletet, amellyel kapcsolatban tartalékot létesítettek, értékesítenek, a tartaléknak azt a részét, amely az értékesített értékpapírra, devizára és valutára, valamint anyag- és árukészletre esik, el kell számolni. Ha a vállalat az értékpapírok, devizák és valuták, anyag- és árukészlet árfolyamának, illetőleg forgalmi (piaci) árának csökkenésével kapcsolatos veszteségét— megfelelő tartalék hiányában — egészben vagy részben az üzleti eredmény terhére számolta el, az árfolyamnak, illetőleg forgalmi (piaci) árnak a későbbi években bekövetkező emelkedése eseté-