Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-249. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a 10.800/1939. M. E. számú rendeletbe ütköző és az 1939:II. t.-c. 198. §-a szerint minősülő vétséggel gyanúsított Spák Iván országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

366 249. szám. lobbanékony. Megérkezünk Ublyára. Homicskó képviselő még a témájának fejtegetését sem ért rá befejezni és mi már Nagybereznán vagyunk. Na, de mi lesz tovább ? A nagy hófúvások következtében az autóbuszok nem közlekednek és így Ublya teljesen el van vágva a világtól. Egy ócska zsidóautót fogadunk és elindulunk a kétséges útra. Bajjal áthaladunk a gyönyörű, fehér takaróval borított és évszázados csendes erdők közti völgyön. Igen, ezek az erdők sokat átéltek és sokat láttak. A világháború véres harcai, az ő suhogásuk összefolyt a sebesültek hörgéseivel, ők tanúi voltak a Bruszilov előretörésének, összeomlásának és itt kapta az ihletet Broch Oláv. BrochOláv faluja. 50 évvel előbb ezekben az erdőkben és ezeken a réteken barangolt népünk egyik legnagyobb barátja, Broch Oláv, az ismert svéd nyelvész, aki Ublyán töltötte a nyári pihenőjét, hogy ezekután híressé tegye a falu nevét, az „Ublyai tájszólás" nyelvészeti és folklorisztikus munkájával az egész kul túr világban. Minket üdvözölnek a falusiak tiszta és barátságos házacskái, mintagazdálkodásai és az utcán elhaladó falusiak. Az ő szemükben nem látjuk a vidámságot, amely oly jellemző a mi falusi népünknél. Ök mindnyájan meg vannak ijedve és szomorúak. Minden itten a nemrégi eseményeket és az átélt csapást bizonyítja. Hisz ők tegnap temettek . . . A b í r ó és az á 1 d o z a t o k. A falu magába véve nem nagy. A házacskák szét vannak szórva a dombok gerincén és a nagy hóban csupán a tetők és a füstölgő kémények láthatók. A falu közepén a bíró fogad minket. Ö valami bizottságot vár. Üdvözöl minket. Meghív minket magához és meséli a történteket. Ö maga nem érti, hogy történhetett ez. Az ifjúság a „Hangya"'-vendéglőben a szokásos táncest élyt rendezte. Ezen ház három helyiségre van felosztva, elől van a táncterem, mely össze van kötve a korcsmával. Az első részben támadt a nézeteltérés a „legények" közt. A rendezők kikergettek a teremből egy fiatalembert, aki nézetük szerint nem fizette meg a belépő díjat. E miatt verekedés támadt. Megérkezett a csendőrség, mely feloszlatta a táncestélyt és a helyiséget kiürítette. Amidőn a csendőrség a hátsó helyiségbe bement és a jelenlévőket felszólította, hogy oszoljanak, — néhány fiatalember, köztük Hlivka Mihály, Szirkó Mihály, Dorianin György és Csop András kezdtek ellenállni a csendőrségnek, megtámadván őket székekkel. A csendőrség kénytelen volt a folyosóra hátrálni, a világosság elaludt és megkezdődött a lövöldözés. Megölték a 17 éves Geletics Anna sz. Hamrák, a 23 éves Tatics Györgyöt, súlyosan megsebesült a 65 éves Klimik Anna, sz. Ivanik, aki a kórházban meghalt, Tereszilov András és Jánoska Mihály. Biztosan még mások is megsebesültek, azonban ők mindnyájan szétszaladtak. Az egyik áldozat házában. Elbúcsúztunk a bírótól és elindulunk a Geletics-család házához. A küszöbön üdvözöl minket az öreg 70 éves anyóka, Geletics Anna, a görnyedt, sovány „kendővel" körültekert anyóka nyújtja nekünk a reszkető, lefogyott kezeit. Könnyekkel telített szemein észrevettük a hálát. A szobában, a különböző sarkokban 7—8 kis gyerek mozgolódik. Minden tiszta és kitakarított. Csak a félig elégett gyertyák és az asztal, amely ravatalul szolgált, tanúskodnak arról, hogy itt tegnap temetés volt. Az udvaron áll a fenyővel díszített szán, amelyen tette meg utolsó útját a ház 17 éves gazdaasszonya, Annácska. A falon egyházi képek, mindenki királyának képe és ott lent az ágy fölött van a fiatal, üde és nevető arcnak a fényképe, az elhunyt Annáé. Az anyóka sír. Zokogva mesél az ő kedves lányáról. Az ő búsuló hangja, beesett szemei és reszkető keze az átélt szomorúságot mutatják. Geletics vádol. A szobába bejön a fiatal férj és a meggyilkolt bátyja. Nem kérdezik, kik vagyunk, honnan jöttünk és mily célból, udvariasan üdvözölnek és nem várva a kérdést, egyik közülük beszél: „Nekem az én kedves feleségemet senki sem adja vissza. Az én mély szomorúságomat senki meg nem gyógyítja és az én veszteségemet senki meg nem téríti. Ezért.