Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-178. Törvényjavaslat a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról

24 178. szám. A 15. §-hoz. Javaslatom époly kevéssé biztosít az egyes érdekelteknek előterjesztésijogot, mint az 1923 : XXV. törvénycikk. Helytállónak kell ugyanis elfogadnunk e törvénycikk indokolását, amely szerint »az érdekeltség körébe 1, ha minden egyes érdekelt élhetne előterjesztéssel, oly tömegesen adatnának be a legtöbb esetben kellő alappal nem bíró előterjesztések, hogy azok az ügy komolyságát veszélyeztetnék és a végleges döntést megnehezítenék. A megszorítás nem lehet sérelmes az érdekeltekre, mert a bizottságban helyet foglaló képviselőik útján bármelyik érdekeltségnek módjában áll a sérelmesnek vélt megállapítás ellen előterjesztéssel élni.« Ehhez még hozzáfűzhetem, hogy javaslatom tárgyalt §-ának (2) bekezdése az ú. n. »közérdekű jogorvoslat«-ot igen széles körben engedi meg. A főispán, az alispán stb. stb. akár a munkaadói, akár a munkavállalói oldal vélt közérdekű sérelme miatt előterjesztéssel élhet. A (3) bekezdés biztosítéka annak, hogy a legkisebb munkabérek ne elkésve, az idénynek csupán egy előrehaladottabb szakaszában kezdjék meg a gazdasági és szociális életben fontos rendeltetésük betöltését. Az országos bizottság megváltoztató határozatától a visszaható erőt azért helyes megvonni, mert a hatályon kívül helyezett legkisebb munkabérek — habár csak ideiglenesen — a munkaviszonyokra irányadók voltak s a múltra vonatkozó új alapon való elszámolások szinte megoldhatatlan viták és viszályok magvait hintenék el. A 16.'§-hoz. E §. párhuzamosan halad a 13. §-szal. A különbségek az országos munkabérmegállapító bizottság országos jellegéből s kisebb részben az érdektelen tagok szerepeltetéséből adódnak. A 17. §-hoz. Megokolásra nem szorul. A 18. §-hoz. Az 1923 : XXV. t.-c. 11. §-ának második bekezdése a legkisebb munkabérre vonatkozó magánjogi védelmet a következőképen állapította meg : »A munkás (napszámos) a munka megszűnte után is kilencven napon belül követelheti teljesített munkája után a megállapított legkisebb munkabér és a részére kifizetett munkabér közötti különbözetet.« Javaslatom továbbmenően körülbástyázza a munkavállalónak a legkisebb munkabérre vonatkozó jogát. A tárgyalt §. első mondatával kizárja azt a vitakérdést, hogy ha a felek a legkisebb munkabérnél kevesebbet kötöttek ki, a részleges semmiség az egész szolgálati szerződés semmiségéhez- vezethet-e. Kifejezetten megvonja a joghatályt a lemondástól. A különbözet utólagos érvényesítésének lehetőségét — az 1937 : XXI. t.-c. 9. §-a, illetőleg 5. §-ának második bekezdése nyomán — tágítja. Mindezt megokolj a az a követelmény, hogy a javaslatom törvényerőre emelkedésével létrejövő fontos szociális jogalkotás végrehajtását a büntetőjog eszközein felül, a magánjogi védelem minden lehetőségének latbavetésével is biztosítsuk. A 19. §-hoz. Az általános indokolásban javaslatom egyik fontos újításaként jelöltem meg a legkisebb munkabérek kifizetésére vonatkozó ellenőrzésnek intézményesítését. Hivatkoztam arra is, hogy az állami költségvetés ebből a célból megerősíti a vármegyei gazdasági felügyelőségeket, amelyekre a 19. §. (1) bekezdése az ellenőrzést bízza. A (2)—(4) bekezdések olyan rendelkezéseket állapítanak meg, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ellenőrzés hatásos legyen. Ezek a bekezdések a legkisebb munkabérek fizetésén felül kiterjednek minden gazdasági munkásvédelmi jogszabály végrehajtásának ellenőrzésére. A gazdasági munkafelügyelet kiépítésének ugyanis épúgy célja a régebbi, túmyomóréssrí} ma is helyes rendelkezéseket tartalmazó gazdasági munkás- és cselédtörvények végrehajtása. Megjegyzem ezzel kapcsolatban, hogy az ipari balesetek megelőzését, a munkavállalók testi épségének s egészségének megóvását szolgáló jogszabályok végrehajtásának ellenőrzése