Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-178. Törvényjavaslat a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról

178, szám. 21 tom 12. §-a kellő rendelkezéseket tartalmaz. A járási mezőgazdasági bizottságokból való tagküldés megnehezítené a munkabérmegállapító bizottságok megalakulását ; megnehezítené a határozatképesség szabályozását, vagy olyan nagy létszámú bizottságot kívánna meg, hogy akadályozná az eredményes működést. Az elnök és a helyettes elnök az 1923 ; XXV. törvénycikk szerint csak akkor esnek kinevezés alá, ha a munkabérmegállapító bizottság tagjainak választása eredménnyel nem jár. Minthogy ellenérdekű és egyenlően képviselt tagokról van szó, gyakran kellett az elnököt és helyettesét kinevezni. Erre tekintettel, javaslatom a választás megkísérlését, ami a bizottság megalakulásának szintén hiábavaló késleltetője lehet, elejti. A kinevezés helyesebb azért is, mert így a munkabérmegállapításban az érdekképviseleti Önkormányzati befolyás mellett az állami befolyás is biztosítható. A kinevezést nem szükséges a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalni. A főispánra bízható ez éppúgy, mint a munkabérmegállapító bizottság tagjainak kinevezése akkor, ha kellő időben azokat meg nem választják. A 4. §-hoz. Az 1923 : XXV. t.-c. 5. §-ának első bekezdése szerint »elnök és helyettes elnök csak magyarul írni és olvasni tudó teljeskorú férfi, magyar állampolgár lehet«. Vármegyei munkabér megállapító bizottságok szervezése esetében a követelményeket lényegesen fokozni lehet és az ügy jelentőségének megnövekedésére tekintettel fokozni indokolt is. A gazdasági szakértelmet azért nem tartom szükségesnek megkívánni, mert azt kellőképen képviselik egyrészt maguk a munkaadó és munkavállaló tagok, másrészt a meghívandó szaktisztviselők, sőt a meghívható szakértők. Az elnök és helyettes elnök személyének kiválasztásánál inkább az a döntő szempont, hogy olyan valaki legyen, -aki általános műveltségénél, látókörénél, tapasztalatainál és nem utolsó sorban tekintélyénél fogva képes az esetleg felmerülő ellentéteket kiegyenlíteni. Egy nyugalmazott bíró például erre a szerepre sokkal inkább alkalmas lesz, mint egy nyugalmazott jószágfelügyelő, akit talán életpályája és hivatása arra állított be, hogy elsősorban a köz- és magángazdasági. szempontokat kövesse. A (2) és (3) bekezdés a jelenlegi szabályozás nyomán halad. ,Az 5. §-hoz. Az (1) bekezdés a munkabérmegállapító bizottság törvényességét, a (2} bekezdés annak folytonosságát, a (3) bekezdés pedig állandó munkaképességét kívánja biztosítani. A 6. §-hoz. Az 1923 : XXV. t.-c. 10. §-a szerint a járási (városi) munkabérmegállapító bizottság határozata ellen a földmívelésügyi miniszterhez lehet előterjesztéssel élni. Minthogy az előterjesztéssel megtámadott munkabérmegállapító bizottsági határozat felülvizsgálatánál nemcsak a törvényesség kérdésének, hanem a megállapított legkisebb munkabérek helyességének elbírálására és esetleg helyesebb minimális munkabérek megállapítására van szükség, megfelelőbb, ha az előterjesztéssel is egy munkabérmegállapító, mégpedig országos bizottsághoz lehet fordulni. A (2) bekezdést az általános indokolásban már méltányolt az a követelmény okolja meg, hogy a gazdasági munkabérmegállapításra rendszerint szükség van. Következésképen a vármegyei munkabérmegállapító bizottság mulasztásának pótlásáról gondoskodni kell. A (3) bekezdés tekintetében ismét utalok az általános indokolásra, s e helyütt csak annyit jegyzek meg, hogy a munkabér megállapító bizottságok irányítása és a kötelező irányelvek megállapítása olyan jelentős jogkör, amelynek gyakorlásához az illetékes földmívelésügyi miniszter jóváhagyását indokolt megkívánni. A jóváhagyás indokolt olyan értelemben is, hogy amikor a földmívelésügyi miniszter megítélése szerint a viszonyok változása következtében a jóváhagyás előfel-