Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-178. Törvényjavaslat a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról

178. szám. 19 kezik, hogy a vármegyei munkabér megállapító bizottság a járási (városi) mezőgazdasági bizottság idevágó indítványát vagy véleményét tárgyalni köteles. 6. Az ellenőrzés intézményesítése. Az 1923. évi XXV. törvénycikk a megállapított legkisebb munkabérek fizetésének ellenőrzéséről nem szól. A közigazgatási hatóságoknak ugyan, minthogy a legkisebb munkabért kihágási büntetés is szankcionálja, kötelességük az ellenőrzés, ámde e hatóságok túlterheltségénél és egyéb irányú elfoglaltságánál fogva ettől az ellenőrzéstől nem lehet számottevő eredményeket várni. Már pedig a mezőgazdasági szociálpolitikai kérdések megoldása nem csak, sőt nem is annyira új törvények alkotásától, mint inkább a meglevő és túlnyomó részben helyes jogszabályok végrehajtásától függ. Ennélfogva javaslatom, részben az új költségvetési törvényre támaszkodva, gondoskodni kíván egyrészt a legkisebb munkabérek ellenőrzéséről, de ugyanakkor általánosságban arról, hogy a mezőgazdasági munkásvédelmi jogszabályok megtartásának ellenőrzése szervezetileg biztosíttassék. Az államháztartás helyzete nem engedi meg azt, hogy e célra, valamint a munkaügyi igazgatás egyéb tennivalóira, így különösen a mezőgazdasági hatósági munkaközvetítés kiépítésére, önálló hivatalokat létesítsünk. Meg kellett tehát elégednünk azzal, hogy e tennivalókat továbbra is a gazdasági felügyelőségekre bízzuk, de ugyanakkor a vármegyei gazdasági felügyelőségek személyzetét — egyelőre legalább is azokban a vármegyékben, ahol szociális szempontból leginkább indokolt —- külön munkaügyi felügyelővel megerősítsük. E célra az 1939—1940. évi állami költségvetés tizenhat új állást rendszeresít. A rendszeres állások mellett mód van arra is, hogy néhány vármegyében kisegítő munkaerő alkalmazásával tétessék lehetővé a munkaügyi igazgatás különálló ellátása. Azokban a vármegyékben pedig, ahova még kisegítő munkaerő sem jut, a gazdasági felügyelőségek rendes személyzetük keretében lesznek kötelesek a gazdasági munkaügyi tennivalókat, s így a jelen javaslat törvényerőre emelkedése esetében, az arra vonatkozó ellenőrzést fokozottabb mértékben ellátni. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az (i) bekezdés a legkisebb munkabérek megállapításának célját a gazdasági munkavállalók részére megfelelő munkabér biztosításában állapítja meg. Amidőn részletezi, hogy milyen szempontokból kell e munkabérnek megfelelőnek lennie, egyben megszabja azokat a kereteket, amelyeket a munkabérmegállapító bizottságoknak általában szemelőtt kell tartaniuk. A munkabérmegállapító határozatban tekintettel kell lenni a munka értékére (magángazdasági szempont), a munkavállaló és családja megélhetésére (szociális szempont) és a gazdasági viszonyokra, azaz rendszerint a mezőgazdasági stb. termelés teherbíró képességére (közgazdasági szempont). Azt, hogy a munkabérmegállapítást miért szükséges kiterjeszteni — a gazdatiszteken kívül — minden mezőgazdasági munkavállalónak fizetett mindennemű munkabérre, az általános indokolásban már kifejtettem. A gazdatiszt fogalmát a birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1900 : XXVII. t.-c. 1. §-a és tüzetesebben az e §, alapján kifejlődött bírói gyakorlat határozza meg. A gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról szóló 1936 : XXXVI. törvénycikk alkotmányos tárgyalásai során tisztáztatott, hogy újabb meghatározásra nincs szükség, s ez a törvénycikk is csak utalást tartalmaz az 1900: XXVII. t.-c. 1. §-ára. Csupán megemlítem, hogy jogilag gazdatiszt3*