Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-210. Törvényjavaslat a m. kir. honvédség felső vezetésének átszervezése következtében szükséges rendelkezésekről

210. szám. 241 hogy a katonai titok tekintetében elkövetett hűtlenség miatt folyó bűnügyekben az 1930 : III. t.-c. 9. §-a értelmében a honvédség főparancsnokát megillető kizárólagos illetékes parancsnoki jogkört ezentúl betöltse. Ilyen irányban rendelkezik — az 1930 : III. törvénycikkben a hűtlenségre vonatkozó rendelkezéseknek az 1934 : XVIII. törvénycikkel bekövetkezett módosítására is figyelemmel — a jelen §. második bekezdése. Az 1930 : III. t.-c. 9. §-ának az imént említett vonatkozásokban szükségessé váló módosítása egyúttal kedvező alkalmul szolgál arra is, hogy a megalkotandó törvény szóbanlevő §-ában mindazokat a többi parancsnokokat is felsorolja, akik a békebeli katonai bűnvádi eljárásban állandóan gyakorolják az illetékes parancsnoki jogokat. Az 1930: III. törvénycikk megalkotása idején ugyanis még ránk nehezedtek a trianoni békeparancs nyomasztó rendelkezései és így e törvénycikk 9. §~ában csakis azokról az illetékes parancsnokokról lehetett említést tenni, akiknek katonai parancsnoki minőségét a szóbanlevő békediktátum is elismerte. A nemzetközi helyzetünkben időközben beállott kedvező változás és a honvédelemről szóló 1939: II. törvénycikk megalkotása folytán azonban immár mi sem állhatja útját a katonai bűnvádi eljárásban a törvény erejénél fogva illetékes parancsnokokra a jelen §. első bekezdésében javasolt rendelkezésnek. Az ekként javasolt rendelkezés figyelemmel van arra, hogy egyfelől az 1930 : III. t.-c. 9. §-ának első bekezdésében említett vegyesdandárparancsnok elnevezése az 1938. évi október hó 1. napjával hadtestparancsnokká változott át, másfelől, hogy a m. kir. honvéd folyamerőkhöz tartozó egyének tekintetében ezidőszerint a folyamerők szemlélője gyakorolja az illetékes parancsnok jogait; minthogy azonban a honvédség főparancsnoki állásának megszűnésével egyidejűen ez a szemlélői állás is meg fog szűnni, a honvéd folyamerők parancsnokát kell mint a folyamerők élén álló legmagasabb elöljárót az illetékes parancsnoki jogokkal felruházni. Az 5. §-hoz. Azok közül a célok közül, amelyeknek megvalósítására a katonai bűnvádi perrendtartás hivatva van, jelentőségénél fogva kétségtelenül kiemelkedik a katonai fegyelem megóvása. Csak az a katonai bűnvádi perrendtartás felelhet meg tehát teljesen a hozzáfűzött várakozásoknak, amely a jogászi szempontokon felül a katonai szempontokat is a legteljesebben érvényre juttatja. Ehhez képest indokoltnak mutatkozik a vizsgálati fogság elleni felfolyamodás kérdésének a katonai érdekeket a jelenleginél még fokozottabb mértékben kielégítő újabb szabályozása. Az 1912 : XXXIII. t.-c. (Kbp.) 177. §-ának az 1925 : XIII. t.-c. 1. §-ával módosított második bekezdése értelmében az ily felfolyamodások felett mindig a legfelsőbb honvédtörvényszék határoz. Ámde a Kbp. 176. §-ához képest a Kbp. 171. §-ának 5. pontja értelmében a tényleges katonai kötelékbe tartozó terhelt pusztán azon az alapon is vizsgálati fogságba helyezhető, hogy »katonai okokból szabadlábon nem hagyható«. Ugy véljük, nem igényel bővebb kifejtést, hogy a vizsgálati fogságnak ez a jogcíme — a vizsgálati fogság egyéb törvényi okaitól eltérően — olyan természetű, hogy az ennek alapján elrendelt vizsgálati fogság fenntartása vagy megszüntetése kérdésében való határozathozatalra, nemkülönben az egyéb jogalapok mellett ily alapon is elrendelt vizsgálati fogság esetében annak a körülménynek eldöntésére, vájjon a vizsgálati fogságot a katonai okok is indokolttá teszik-e, katonai parancsnokot kell hivatottnak tekinteni. Itt ugyanis már nem a jogászi szakképzettség, hanem a katonai szaktudás és élettapasztalat minősít a döntő szó kimondására. Ha most még figyelembevesszük azt, hogy a honvédség tagjai tekintetében a vezérkar főnöke, a csendőrség tagjai tekintetében pedig pedig a csendőrség felügyelője a fegyelem megóvásának legfőbb őre, önként adódik az a logikai végkövetkeztetés, hogy ezekre a parancsnokokra kell ruházni a most említett kérdésekben való határozathozatal jogát. Képv. iromány. 1939—1944. III. kötet. gl