Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-209. Törvényjavaslat a magyar kir. külképviseleti hatóságok okiratkiállítási és okirathitelesítési hatáskörével kapcsolatos egyes kérdésekről

236 209. szám. A 9. §-hoz. Ebben a §-ban foglalt "rendelkezésre azért van szükség, mert a törvényjavaslat nem szabályozza kimerítően a magyar kir. külképviseleti hatóságok hatáskörét, tehát nem kíván változtatni a más törvényekben vagy jogszabályokban foglalt azokon a rendelkezéseken, amelyek az említett hatóságok hatásköre tekintetében a jelen törvényjavaslatban foglalt rendelkezéseken kívülesnek ; ezenkívül érintetlenül kellett hagyni azokat a nemzetközi egyezményeket és megállapodásokat is, amelyek a külföldön kiállított okiratok hitelesítése tekintetében eltérő rendelkezéseket foglalnak magukban. Ilyen különös szabályt tartalmaznak a magyar-német hitelesítési egyezmény (1880 : XXXVI. t.-c.) II. cikke, továbbá a magyar-olasz jogvédelmi egyezmény (1927 : I. t,-c.) 18. és 19, cikke, a magyar-román polgári jogsegély- és magánjogi egyezmény (1925 : VI. t.-c.) 10. cikke, végül a magyar-jugoszláv polgári jogsegélyés magánjogi egyezmény (1930 : XXXIX. t.-c) 23. cikke. Külképviseleti hatóságaink a törvény végrehajtási rendeletében kapnak majd utasítást arra vonatkozóan, hogy különös szabály esetében a hitelesítést még a fél kérelmére sem szabad eszközölni. A 10. §-hoz. Az első bekezdés a végrehajtási záradékot tartalmazza. A második bekezdésben foglalt rendelkezésre azért van szükség, mert az eddigi tapasztalatok, különösen pedig az új konzuli illetékdíjszabás körül szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy egységes jogszabályok néha nem számolhatnak a külföldi államok jogrendszerének sokféleségével. Minden olyan szabályozás tehát, amely nem ad módot arra, hogy a külképviseleti hatóságainkra irányadó rendelkezések a különböző államok sokszor egymástól eltérő berendezéséhez simuljanak, nehézségek felmerülésére vezet, amelyeknek kiküszöbölése csak akkor lehetséges, ha mód van arra, hogy a jogszabályok alkalmazkodhatnak külképviseleti hatóságaink állomáshelyének sajátos jogviszonyaihoz. Ezt a célt szolgálja a törvényjavaslat 10. §-ának 2. bekezdése, amely számot vet a külföldi államok jogrendszerének különbözőségével és lehetőséget nyújt arra, hogy külképviseleti hatóságainknak törvényben megállapított tennivalói tágíthatok legyenek rendelet útján is, amennyiben ennek a helyi állam törvényei nem állják útját. E részben nem feltétlenül szükséges alakszerű egyezmény vagy megállapodás, hanem elégséges az, ha a helyi állam megengedi a követségi vagy konzuli jogoknak nagyobb terjedelemben gyakorlását. A külképviseleti hatóságok jogkörének különböző szabályozására nyújt lehetőséget például a hágai polgári jogsegély egyezmény (1909 : XIV. t.-c.) 6. cikkének utolsó bekezdése és 15. cikke, valamint az 1911 : XXI. törvénycikkbe iktatott hágai házasság jogi egyezmény 6. cikke. A törvényjavaslat 10. §-ának második bekezdése tehát a jövőben módot fog nyújtani a magyar kir. külképviseleti hatóságok hivatalos tennivalóinak kiterjesztésére azokban az államokban, ahol az lehetségesnek mutatkozik. Budapest, 1940. évi február hó 8. napján. Dr. Radocsay László a. k., m. kir. igazságügy miniszter.