Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.

Irományszámok - 1939-168. Törvényjavaslat a gümőkór és a nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról

364 168. szám. teszi kötelezővé. Az 1876: XIV. t.-c. szintén hatálytalanított 21. §-ának megfelelő büntető rendelkezés a javaslat 53. §-ába vétetett fel. A 43. §-hoz. A magánbába a jövőben az oklevél kihirdettetése helyett működési engedélyt köteles kérni. A bába gyakorlata azonban az engedély megadása esetére is korlátokhoz kötött marad, amennyiben a működési engedélyt időlegesen vagy véglegesen vissza kell vonni mindazokban az esetekben, amikor a bába tevékenysége közegészségügyi szempontból káros lehet. Az időleges visszavonás esetei: a kellő szakismeretek hiánya, a gyakorlatot ideiglenesen gátló testi vagy szellemi fogyatkozás, a gyakorlat szünetelése, olyan természetűek, hogy bizonyos előfeltételek mellett, mint ismétlőtanfolyam végzésé, meggyógyulás, a bába további működését nem teszik lehetetlenné. A (2) bekezdés 4. pontjábn megjelölt esetben a bűnvádi eljárás kimenetelétől függ a gyakorlat további folytathatása. E bekezdés 5. pontja esetében a gyakorlat folytathatása a bábaoklevélnek a megszabott határidőn belül való megszerzéséhez van kötve, A végleges visszavonás eseteiben, mint hivatással összefüggő bűncselekmény miatt történt szabadságvesztésbüntetésre ítélés, megbízhatatlanság, gyakorlatot végleg akadályozó testi vagy szellemi fogyatkozás, viszont közérdekből nem szabad a bába gyakorlatát továbbra engedélyezni. A működési engedély megadása kérdésében a helyi viszonyok ismeretében elsőfokon a törvényhatóság első tisztviselője lesz hivatott határozni. A működési engedélyek alapján az ország területén működő bábákról központi nyilvántartás fog vezettetni. Indokoltnak mutatkozik, hogy a törvény rendelkezései a jelenleg gyakorlatra jogosított magánbábákra is kiterjesztessenek. A szerzett jogokat ugyanis csak addig a határig lehet védelemben részesíteni, amíg azok a köz jelentékeny sérelmével nem járnak, már pedig az általános indokolásban felhozottak szerint a ma ténylegesen működő bábák közül a nem megfelelők kiválasztására és eltávolítására elsősorban szükség van s így a helyes megoldás érdekében ilyen értelemben kellett rendelkezni. E §. utolsó bekezdése a szerzett jogokat védi, amennyiben az a tisztifőorvosi képesítésű bába, akinek működési engedélyét okleveles bába letelepedése folytán ideiglenesen visszavonták, a törvényben meghatározott időn belül a jövőre nézve is jogosult lesz bábaoklevelet szerezni s ez alapon továbbra gyakorlatot folytatni. A 44. §-hoz. Az 1908 : XXXVIII. t.-c. 27. §-a minden városra (községre) bábatartási kötelezettséget ír elő. Ez a megoldás különösen városokban ma már nem mutatkozik minden tekintetben megfelelőnek, mert a szülések jelentékény számban intézetben történnek s így egyes helyeken a hatósági bábák nincsenek kellőképpen foglalkoztatva. Egyes városokban (Baja, Szeged) kísérletképen hatósági bába alkalmazása helyett esetenkinti díjazás mellett magánbábák útján gondoskodnak a szülésznői tennivalók ellátásáról. Minthogy ez az elgondolás a gyakorlatban jól bevált, annak intézményesítése iránt történik ezúttal intézkedés. Ennek keretében magánbábák alkalmazásának lehetősége a nagyobb községek részére is biztosíttatik, míg a kisebb helyekre nézve, ahol a magánbábák megélhetési előfeltételei nincsenek mindenütt meg, a bábatartási kötelezettség továbbra is megmarad. E §. (2) bekezdése a nem szegény szülőnők részére nyújtott bábái segély díjazása mértékének megállapítását a belügyminiszterre ruházza. Az 1908 : XXXVIII. t.-c. 31. §-ának első bekezdése értelmében a díjazást törvényhatósági jóváhagyás mellett a képviselőtestület állapítja meg. Ekként az ország területén a legkülönbözőbb díjszabások voltak érvényben, melyeknek kialakítása tekintetében a kor-