Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.
Irományszámok - 1939-168. Törvényjavaslat a gümőkór és a nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról
168^ szám. 351 nél kevesebb nem lehet és annak összegét a törvényhatósági kisgyűlés jóváhagyásával a képviselőtestület állapítja meg. Ezek az összegek az 5000/1931. M. E. számú rendeletnek megfelelően 10%-kai még le is szállíttattak. A mai rendszer két szempontból esik súlyos kifogás alá. Először is nem számol azzal a minimális jövedelemmel, amely a megélhetés biztosítására elégséges. Míg például a német bábatörvény végrehajtásakép a bábák évi legkisebb jövedelme 1400 márkában (mintegy 2000 pengőben) van előirányozva, addig nálunk kisebb lélekszámú községekben oly csekély a javadalmazás, hogy a legszerényebb igények mellett sem tekinthető megélhetési forrásnak és ezért a jobb elemek a pályát elkerülik, mások pedig kénytelenek esetleg a bábaság mellett olyan munkát. vállalni, mely a bábatevékenységgel nem fér össze. Ä kérdés fontossága kitűnik abból, hogy az országban (a trianoni területen) 100-nál kevesebb lélekszámú község van ..... 5 101—200 közötti » '"•''.; » » 78 201—300 » » » » 182 • ; ' . • 301-500 » , » » » *7v a 487 501-700 » » ... » » 449 701—1000 » -».. » -» .......... ........ 504 összesen 1000-nél kevesebb » » » 1705 vagyis a községek 49-9%-ának lélekszáma 1000-en alul van. Másodsorban azonban logikailag sem helytálló a jelenlegi elrendezés, mert épp a legkisebb helyeken, ahol magánkeresetre úgyszólván semmi kilátás sincs (500 lakosú községben az évi szülések száma 10 —15-re tehető), nyújtja a legkisebb fizetést, míg a nagyobb helyeken, ahol magánkeresetre is jobb lehetőség nyilik, adja a magasabb összegű javadalmazást. Az 1908 : XXXVIII. t.-c. 30. §-ában ezt az aránytalanságot akként kívánták eltüntetni, hogy a bábák részére az államkincstár terhére helyi pótlék volt engedélyezhető. Az 1&28: II. törvénycikk azonban ezt a helyi pótlékot megszüntette. A kérdés beható tanulmányozása után arra a meggyőződésre jutottam, hogy az ületmények újabb szabályozása az egyedül célravezető út, mely a bábák járandóságának megfelelő színvonalon tartása mellett ezt a régen megoldásra váró kérdést kielégítő módon rendezi.
