Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.
Irományszámok - 1939-159. Törvényjavaslat a Gozsdu-alapítványt érdeklő ügyek végleges rendezése tárgyában Bukarestben, 1937. október hó 27. napján kelt magyar-román megállapodás becikkelyezéséről
159. szám. 295 nát az összes jogokkal és kötelezettségekkel együtt, az alapítványnak az alapító oklevélben meghatározott képviselete részére leendő rendelkezésre bocsátása végett. A magyar kormány e vagyont illetőleg a Gozsdu-alapítvány részére biztosítja az idegen jogi személyeket megillető jogok élvezését. Ezzel szemben, figyelemmel arra, hogy Magyarország mai területén, bár nem nagyszámban, de még ma is élnek görög keleti vallású, román nemzetiségű magyar állampolgárok s az alapító végrendeletében kifejezésre jutott akarat szerint ezek is jogosultak lehetnek arra, hogy az alapítvánnyal létesített Ösztöndíjak élvezetében részesüljenek és figyelemmel arra is, hogy a megállapodás értelmében, a Gozsdu-alapítvány, mint magyar alapítvány megszűnik, gondoskodni kellett arról, hogy ezeknek a Magyarországon lakó, román anyanyelvű, görög keleti vallású, magyar állampolgároknak is legyen a Gozsdu-alapítvány széllemében felhasználható alapítványuk. A gondoskodás ez irányban aképpen történt, hogy a román kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a megállapodás hatályba lépésétől számított 30 nap alatt megfelelő összegű pengőt fog a magyar kormánynak átadni a »Magyarországi görög keleti románok ösztöndíjalapítvány á«-nak létesítésére. •'.'..:,: A megállapodás ebben a formában történt létrejöttét s a Gozsdu-alapítvány egészben való kiadását s egy esetleges vagyon- vagy jövedelemmegosztás helyett, a román kormány által egyszersmindenkorra való lefizetésből egy külön, új alapítvány létesítését a következő szempontok indokolják. .A trianoni szerződés 249. §-ának 6. bekezdése szerint: »A volt Magyar Királyságban ennek a Királyságnak állampolgárai részére alapított vagy létesített mindennemű hagyományt, adományt, ösztöndíjat és alapítványt, amennyiben azok Magyarország területén vannak, Magyarország annak a Szövetséges és Társult Hatalomnak, amelynek az illető személyek jelenleg állampolgárai, vagy amelynek állampolgárai lesznek . fogja rendelkezésére bocsátani « A trianoni szerződés e rendelkezésére figyelemmel elsősorban azt kellett tehát vizsgálat tárgyává tenni, hogy a szóbanforgó alapítvány, kiknek a részéré alapíttatott. E kérdés vizsgálatánál az alapítónak 1869. évi november hó 4-én kelt végrendelete s az ennek alapján 1885. évi szeptember hó 2-án létrejött s a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1885. évi november hó 25-én 54.731/1885. szám alatt jóváhagyott »Alapítvány-levél« vétettek elsősorban irányadónak. A végrendelet szerint néhai Gozsdu Manó vagyonát »egészben a magyar- és erdélyországi román nemzet azon részeinek« hagyományozta, melyek a keleti orthodox hitvallást követik. Az alapítólevél 3. §-a szerint pedig az alapítvány »a magyarországi és ezzel egyesített erdélyi orthodox görög keleti vallású románok oszthatatlan tulajdona«. ••*,/• Ezek után megállapítandó volt az, hogy a jogosítottak a trianoni szerződés alapján mely állam állampolgárai lettek. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint az akkori Magyarország egész területén 1,798.699 görög keleti román lakott. A megejtett hozzávetőleges számítások szerint ebből a trianoni szerződéssel Romániához csatolt részekre 1,700.000 esik, míg Magyarország a trianoni szerződéssel megállapított területén maradt kb. 20.000. A többi más államokhoz csatolt területekre , esett. A két most említett szám egymáshozi arányát tekintve, kétségtelennek látszott, hogy a túlnyomó számú jogosultra tekintettel a legszélsőbb álláspont szerint is, csak azt lehetett volna igényelni, hogy az alapítványi vagyon az arányszám szerint a. két államJközött megosztassék ; mert az alapítványi vagyonra má§
