Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.

Irományszámok - 1939-79. Törvényjavaslat a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról

6 79. 24. az üzemet nem terhelő adókat és illetékeket; 25. a jogszabályba ütköző cselekmények és mulasztások miatt folyamatba tett eljárás eredményeként befizetett pénzbüntetéseket és bírságokat, valamint az ezekkel kapcsolatosan felmerült eljárási költségeket; 26. általában mindazt a nyereséget, amely a vállalat üzleti könyveiben kifejezésre nem jut. 14. §. (i) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez nem szabad hozzászámítani vagy a veszteségből nem szabad levonni azokat az összegeket, amelyeket: 1. a vállalat nyugdíjalapba helyezett, vagy alkalmazottainak külön kezelt nyugdíj- vagy segélyalapjához a 13. §. 18. pontjában említett korlátok között, akár köteles, akár önkéntes hozzájárulás fejében adott, vagy tisztviselői és munkás jóléti intézményeknek (alapoknak) juttatott ; 2. a biztosító magánvállalat a díjtartalékba (díjátvitelbe), az árfolyamingadozási tartalékalapba helyezett, vagy az általános biztonsági tartalékhoz csatolt, továbbá a bejelentett, de az üzletév végéig még ki nem egyenlített károk erejéig tartalékolt; 3. a vállalat az épületek, gépek, gyári eszközök, üzleti felszerelések és berendezések elhasználása által bekövetkezett értékcsökkenés leírására fordított vagy ily célból tartalékalapba helyezett ; a leírt vagy tartalékolt összegek nagyságának megfelelő voltát az adókivetésre illetékes hatóság felülvizsgálja és azt — esetleg szakértők meghallgatásával — adókivetési szempontból kiigazíthatja; ennek az eljárásnak folyamán figyelemmel kell lenni a használati idő tartamára ; a vállalat saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazhat; 4. ingyenes hármalás esetében a vállalat a háramlás alá eső vagyon értékéből a háramlási idő tartama alatt arányiagosan leírt vagy tartalékolt; szám. 5. a vállalat a szabadalmi vagy az időtartamhoz kötött egyéb jogok értékéből az időtartammal aránylagosan leírt vagy tartalékolt: 6. a vállalat a mérlegben behajthatatlan vagy kétes követelések címén veszteségként leírt vagy tartalékolt; ezeknek a leírásoknak és tartalékolásoknak indokolt voltát a vállalat a pénzügyi hatóság kívánságára igazolni köteles s amennyiben azt kielégítő módon igazolni nem tudja, a pénzügyi hatóság azokat az adókivetés szempontjából megfelelően kiigazítja. (2) Az értékpapírok, devizák és valuták, valamint az anyag- és árukészlet értékének a 13 §.6 és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések szerint elsőízben történő megállapításánál a megelőző üzleti év mérlegében kitüntetett értékekkel szemben jelentkező többletét, mint a törvény hatálybalépéséig keletkezett értékkülönbözeti tartalékot a terhek közé kell beállítani. Ezt a tartalékot adómentesen kell kezelni és az árfolyam, illetőleg a forgalmi ár csökkenése esetében a későbbi veszteségek fedezetére kell felhasználni. (3) A pénzügyminiszter fontos közli iteli és közgazdasági érdekből megengedheti, hogy vállalatok meghatározott célra az itt felsorolt eseteken felül is adómentesen leírjanak vagy tartalékoljanak és hogy adómentesen leírt vagy tartalékolt összegeket eredeti rendeltetésüktől eltérő célokra adómentesen felhasználjanak Ezeket a tételeket az adóbevallásban mindenkor pontosan ki kell mutatni. (4) Ha a vállalat gépi berendezéseit vagy termelő eszközeit a technika fejlődése következtében újabb, nagyobb teljesítőképességű, vagy kevesebb üzemi költséget igénylő gépekkel vagy termelőeszközökkel cseréli ki, a pénzügyminiszter megengedheti, hogy a vállalat az új beszerzések következtében kiselejtezett gépi berendezések vagy termelőeszközök értékét — azok használhatóságára való tekintet nélkül — adómentesen leírja vagy tartalékolja.