Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.
Irományszámok - 1939-79. Törvényjavaslat a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról
79. szám. I 79. szám. Törvényjavaslat a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról. (Részletes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadatott a képviselőház pénzügyi bizottságának.) I. Cím. Anyagi jogszabályok. /. Fejezet. Adókötelezettség. 1. §. (i) Társulati adót és tantiemadót kötelesek fizetni: 1. a Magyarország területén székelő a) részvénytársaságok, b) szövetkezetek, c) részvényekre alakult betéti társaságok, d) korlátolt felelősségű társaságok, e) bányatársulatok; 2. az állam, törvényhatóságok és községek (városok) vállalatai, ha nem is tartoznak az 1. pontban felsorolt társaságok közé; 3. a Magyarország területén székelő közforgalmú vasutak, takarékpénztárak, alapszabályaik szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézetek, ha nem is tartoznak az 1, és 2. pontban felsorolt társaságok vagy vállalatok közé ; 4. azok a külföldön székelő, az 1. pontban említett társasági formában, vagy a 3. pontban említett üzletkörben működő társaságok és vállalatok, amelyek üzletkörüket a magyar állam területén is folytatják. Képv. iromány. 1939—1944. II. kötet. (2) Társulati vagyonadót kötelesek fizetni az (1) bekezdésben említett társaságok és vállalatok, — kivéve a szövetkezeteket, az államnak az (1) bekezdés 2. pontja alá tartozó vállalatait, a közforgalmú vasutakat, valamint a hajózási vállalatokat. 2. §. (i) Ugyanaz a vállalat, tekintet nélkül a telepek számára, egy adóalany. (2) Telep minden olyan hely, ahol a vállalat helyhez kötötten és tartósan üzleti működést folytat 3. §. (1) Azok a vállalatok, amelyeknek székhelye Magyarország területén van, rendszerint csak itteni üzleteik után adóznak. A vállalatoknak külföldi telepei által folytatott üzleteiből, külföldi ingatlanaiból, külföldi vállalatok részvényeiből származó jövedelme azonban szintén adóköteles akkor, ha az adókötelezettség tekintetében az illető állammal viszonosság nem áll fenn. (2) A pénzügyminiszter a vállalatoknak az (1) bekezdésben említett külföldi jövedelme tekintetében, viszonosság hiányában is, az általános szabályoktól eltérő és a vállalatokra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tehet. 1