Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.
Irományszámok - 1939-19. Törvényjavaslat az árurészletügylet egyes kérdéseinek szabályozásáról
19. szám. 61 V. k. 363. sz. ; Kúria 5.260/1931., Jogi Hírlap VI. k. 1.123. sz.). A tulajdonjog fenntartása mellett kötött ügyletet fennálló jogunk halasztó feltétel mellett kötött ügyletnek tekinti, tehát az áruban az átadás és a feltétel teljesülése közötti időben előállott véletlen kárt az eladó viseli (Polgárijogi Határozatok Tára 112. sz.). A mai bírói gyakorlat megoldja azokat a nehézségeket is, amelyekre a tulajdonjog fenntartásával kapcsolatban elméleti jogászaink és a magyar jogi irodalom rámutattak (1. Schwarz Gusztáv : A tulajdonjog fenntartása, Zachár Gyula : Magánjogi tanulmányok, az igényper keretében c. művet, valamint a kérdésbén a Magyar Jogászegyletben folytatott vita tárgyalási anyagát a Magyar Jogászegyleti Értekezések XIV. 5. és 6. füzetében). Bírói gyakorlatunk szerint ugyanis a tulajdonjog fenntartásával eladott árut az eladó a vételárban marasztaló határozat alapján elrendelt végrehajtás során lefoglalhatja (442/1931., Jogi Hírlap VI. k. 312. sz.) és a vevő hitelezője a tulajdonjog fenntartásával átadott árura nézve követelését az eladóval szemben végrehajtás során nem érvényesítheti (Győri tábla 752/1928., Jogi Hírlap II. 1.206.). Elállás. Magánjogunk általános szabályai szerint a felek a szerződésben kiköthetik, hogy a szerződéstől bizonyos esetben elállhatnak, ilyen kikötés hiányában a fél az ügylettől akkor állhat el, ha a másik szerződő fél hibájából oly tények merültek fel, amelyeknek fennforgása esetében a szerződés teljesítése reánézve a vagyoni romlás veszélyét rejtené magában, vagj^ ha a másik fél magatartásából alaposan arra lehet okszerűen következtetni, hogy a szerződést vagy nem képes, vagy nem akarja hűen teljesíteni (Kúria 844/1918., Magánjogi Döntvénytár XII. 18.). Az elállás gyakorlásának mai jogunk szerint külön formája nincs, bizonyos tények alapján is megállapítható, hogy az eladó az ügylettől elállott, így pl. ha a tulajdonos azzal a dologgal, amelyre nézve tulajdonjogát fenntartotta, birtokába visszakerülvén, sajátjaként rendelkezett, okszerűen lehet következtetni, hogy az ügylettől elállott (Kúria 3.250/1929., Jogi Hírlap IV. 305.). Azt azonban, hogy az eladó a tulajdonjog fenntartásával eladott ingóságokra végrehajtást vezetett és azokat árverésen eladatta, vagy hogy azokat, mint árverési vevő megvette, nem lehet az ügylettől való elállásnak tekinteni (Kúria 2.831/1927., Jogi Hírlap II. 1.546.). Az elállás jogi következménye mai jogunk szerint az, hogy a felek tartoznak az előbbi állapotot visszaállítani. Ehhez képest az eladó tartozik a kapott vételárat, a vevő pedig a dolgot visszaadni, ezenfelül pedig az ügylettől való elállás alapján a felek egymással szemben kölcsönösen kártérítési igényt érvényesíthetnek (Kúria 1.380/1919., Magánjog Tára I. 49.). Az előbbi állapotnak a visszaállítására és a feleknek az elállás következtében egymással szemben fennálló kártérítési igényének a megállapítására, jogunk elvi álláspontja, hogy a szerződéskötést megelőző időben volt jogi álláspontot akként kell visszaállítani, hogy a szerződött felek közül egyik se gazdagodjék a másik fél károsodásával (Kúria 784/1916., Magánjogi Döntvénytár XII. 26.). Ezenfelül az ügylettől való elállást bírói gyakorlatunk a gazdasági lehetetlenülés alapján is megengedhetőnek tartja, ha a szerződés hatálybantartása következtében oly nagy és jelentékeny az a különbözet, amely mint vagyoni hátrány, illetőleg előny akár az eladót, akár a vevőt adott esetben éri, hogy az a felek szerződéses céljának a méltányosság és jóhiszeműség szempontjából már nem felel meg (Kúria 2.990/1927., Magánjogi Döntvénytár XXI. 44.).
