Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.

Irományszámok - 1939-68. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével gyanúsított Rupert Rezső országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

68. szám. 433 eltévedését is. Azt mondja, hogy családi belső életébe avatkoztam. Nem ! Mert semmi esetre sem tartozott és tartozik családi belső életére, hogy — mialatt az ő akaratából és intézkedésére felesége zártintézetben szenvedett — egy közpénzen tartott, egyébként tiszteletreméltó ínségmunkás hölggyel, aki neki alárendeltje volt, maga mellett olyan társadalmi reprezentációt végeztetett, — ennél többet nem is mondtam beszédemben ! — amely a hitvest szokta megilletni s amely reprezentáció sokszor kínos helyzetbe hozta a szentesi és hódmezővásárhelyi rangbéli társadalmat és visszatetszést keltett a szegényedő, adók és gazdasági válságok terhe alatt roskadozó közpolgári osztályoknál is. Végre is nem ment, hogy a szerény ínségmunkást rokonnak és egyébnek adta ki és ezen a címen vagy egyéni gusztusa szerint a rangbéli hölgyekkel egy sorba vagy elébük helyezte, az ínségmunkás hölggyel a hivatalos gépkocsin túrákat rendezett, őt — noha Hódmezővásárhely fizette — hónapokon át Szentesen foglalkoztatta, míg egy újságcikk az anomáliákat 1936. decemberében fel nem tárta. Mialatt — a főispánné őméltósága 1935 augusztus 18-tól 1936 február 22-éig Budapesten az Uj Szent János-kórház zárt elmeosztályán szenvedett... — Mert ez a szenvedés, ez sem családi ügy ám, főispán úr ! Az 1912 : LIV. t.-c. a személyes szabadság és az emberi érzés elég szigorú garanciáihoz köti, hogy még egy árva cselédleány se jusson csak úgy könnyedén zárt elmegyógyintézetbe. Gondolom, a főispánnékat sem illeti meg kevesebb jog és védelem ! Budapest székesfőváros árvaszékének 50.995/1936. számú iratai pedig sokmindent feltárnak leveldi Kozma Györgyné kálváriájáról.« »Csak miután a kálváriának 1936 február 22-én vége lett, jutott eszébe a főispán úrnak, hogy ő tulajdonképpen összeférhetetlen helyzetben van feleségével és a fenhatósága alá tartozó, az asszony fölött gondviselést vivő, az ő érdekeit és személyes szabadságát megvédeni hivatott szentesi árvaszékkel szemben.« »Ám ha Kozma György úr sajátmagának és a neki alárendelt szentesi árvaszéknek és a szintén neki alárendelt vármegyei tisztifőorvosnak összeférhetetlenségét már eleve bejelenti, aligha kellett volna megismernie feleségének az elmegyógyintézet zárt celláját.« »Miért bántottam volna, ha nem kívánja súlyos közérdek? Sok minden egyébért sem érdemli a derék Csongrád vármegye a balsorsot, hogy ön legyen a főispánja ! Mr. Jemmy Twitcher, még ön vádol?«. A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. 2. bekezdése szerint minősülő és a 9. §. 6. pontja értelmében felhatalmazásra hivatalból üldözendő Kozma György főispán sérelmére sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. Am. kir. belügyminiszter, mint a sértett felettes hatósága, a bűnvádi eljárás lefolytatásához szükséges felhatalmazást 1937. évi június hó 18. napján 3.236— 1937. ein. szám alatt megadta. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, de a nyomozás adatai szerint a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Rupert Rezső országgyűlési képviselőt, mint szerzőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 33. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett biíncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Rupert Rezső országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze lel. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1939. évi szeptember hó 26. napján

1 tartott ülésében. Mezey Lajos s. k., vitéz Zerinváry Szilárd s. k, a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság előadója. Képv. iromány. 1939i-—1944. I. ikötet, 55