Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.

Irományszámok - 1939-7. Törvényjavaslat a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területek képviselőinek az 1939. év június hava 10. napjára egybehívott országgyűlés képviselőházába meghívásáról

7. szám. 17 vidéki területekre vonatkozó országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékek hiányában ugyanis még ma sem lehet gondoskodni ezeken a területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtartásáról. Ugyanígy a jövőben lesz szükséges a visszacsatolt felvidéki területeken az országgyűlési képviselőválasztókerületeket megalakítani és esetleg a választójogra vonatkozó egyéb különleges rendelkezéseket is megtenni. Mindaddig, amíg az ebben a körben szükséges intézkedések megvalósulhatnak, az 1938: XXXIV. t.-c. 2. §-ában foglalthoz hasonló módon kell gondoskodni arról, hogy a visszacsatolt felvidéki területek képviselői a most megnyílt új országgyűlés munkájában a lehető legrövidebb idő alatt résztvehessenek. Az idézett törvénycikk 2. §-ában elfogadott megoldással szemben a jelen törvényjavaslat két eltérést tartalmaz. Az egyik az, hogy a visszacsatolt felvidéki területek lakossága által szenátorokká, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselőkké megválasztottak közül az országgyűlés képviselőházába való meghívások mellett a törvényjavaslat megengedni kívánja az országgyűlési képviselőként való meghívását annak is, akit az említettek megválasztását eredményező választáson a magyar pártok szenátornak, illetőleg képviselőnek jelöltek, ha nem is lett ugyan szenátorrá vagy képviselővé, de a megtartott választások eredményeképpen meg lett volna annak a lehetősége, hogy őt valamelyik képviselő (szenátor) megbízatásának megszűnése esetében mint a lajstromon soron következő jelöltet hívják meg a szenátusba, a nemzetgyűlésbe, illetőleg a tartománygyűlésbe. A másik eltérés pedig az, hogy a törvényjavaslat meghatározza a magyar országgyűlésbe meghívható képviselők legmagasabb számát és pedig a megelőző országgyűlésre az 1938 : XXXIV. t.-c. 2. §-a alapján meghívott országgyűlési képviselőknél nagyobb számban, nevezetesen tizenhét helyett huszonhatban. A meghívható országgyűlési képviselők számának ez a meghatározása arra a számarányra van figyelemmel, amely egyfelől Magyarországnak a trianoni békeszerződéssel meghatározott területén élő népesség, másfelől az 1938 : XXXIV. törvénycikkel a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területen élő népesség között fennáll. Annak a körnek a kiterjesztése pedig, amelyből a törvényjavaslat értelmében országgyűlési képviselők meghívhatok, az alább kifejtett okokból szükséges. A csehszlovák köztársaság hatóságai annakidején mindenféleképpen törekedtek arra, hogy a magyar népesség a csehszlovák köztársaság szenátusában, nemzetgyűlésében, illetőleg a köztársaság területén szervezett tartománygyűléseken a köztársaság népességében elfoglalt számarányánál lényegesen kisebb arányban vehessen részt, mint az ország cseh vagy szlovák nemzetiségű népessége. így tehát a magyar országgyűlésbe való meghívás szempontjából figyelembe vehető volt csehszlovákiai szenátorok, nemzetgyűlési és tartománygyülési képviselők köréből esetleg nem lehet a magyar országgyűlésbe meghívni olyan számú képviselőt, amilyen számban a meghívás helyénvalónak mutatkozik. Erre való tekintettel szükséges a meghívhatok körének a fentebb kifejtettek szerint a pótképviselőkre kiterjesztése. Minthogy az országgyűlési képviselőknek a jelen törvényjavaslat értelmében való meghívása a fentebb kifejtettek szerint átmeneti megoldásként szükséges addig, amíg az 1938 : XXXIV. törvénycikkel a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeken az országgyűlési képviselőválasztások megtarthatók lesznek, a törvényjavaslat I. §-a a meghívott képviselők megbízatását — a naptárszerűén pontosan meg nem határozható — eddig az időpontig kifejezetten korlátozó rendelkezést tartalmaz. Képv. iromány. 1039—1944. I. kötet. 3 »