Képviselőházi irományok, 1939. I. kötet • 1-78., I-II. sz.
Irományszámok - 1939-21. A m. kir. Legfőbb Állami Számvevőszék jelentése a törvényhozás által az 1937/38. költségvetési évre engedélyezett hitelekkel szemben (1937:XI. t.-c.) az 1937/38:II. félév végén mutatkozó eltérésekről
21. szám. 93 A több-kiadásból esik az I. a II. félévre If 77.379 716.282 73.401 84 80 If • 5 •ÓS £5 £« 111 -•a 'S M cSií 2,626.091 1,059.914 924.842 64 3,704.235 43 34 67 4,629.078 P 07 f 81 6.797 34.242 11.074 67.142 81 96 51.877 1,804.301 Indokolások és megjegyzések 1. tétel. Az olasz részkibocsátás szolgálatának az 1937. évi augusztus 15-től 1940. évi augusztus hó 14-éig terjedő időre történt rendezésével kapcsolatban az erre az időre, azaz 6 félévre járó évi 2%%-os kamatok pengő ellenértékének 1938. évi február hó 14-ére leszámítolt értéke egy összegben került kifizetésre, amivel szemben a költségvetésben csak egy évi kamat és jutalék volt előirányozva. 2. tétel. A Magyar Nemzeti Bank osztaléka címén előirányzott összegekkel szemben befolyt többletet, továbbá azt a többletet, amellyel a váltópénzérmék előállítási költségét azok névértéke meghaladja {pénzverési nyereség), a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924 : V. t.-c. 4. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kötött egyezmény, valamint a pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 1925: XXXV. t.-c. 27. §-ában foglalt rendelkezés szerint a Magyar Nemzeti Bankkal szemben fennálló adósság rendkívüli törlesztésére kellett fordítani. E kiadást részben e cím rendkívüli bevételeinél, részben pedig a pénzügyi tárca 12. »Állami pénzverő, főkémlőhivatal, főfémjelző- és fémbeváltóhivatal« címe rendes bevételeinek 1. »A pénzverő és melléküzemei bevételei« rovata keretében elszámolt azonos összegű bevétel ellensúlyozza. 3. tétel. A Legfőbb Állami Számvevőszék a hozzá megküldött indokolások alapján a túlkiadások indokait a következőkben foglalja össze: A nyugdíjaknak, nyugbéreknek, özvegyi nyugdíjaknak, nevelési járulékoknak, életjáradékoknak és kegydíjaknak az 1937. évi 7.000. M. E. számú rendelettel történt felemelése, az 1937 : XIII. t.-c. alapján a nyugdíjasok részére is engedélyezett magasabb családi pótlékok utalványozása, valamint az igényjogosult tűzharcosok ellátásának az 1938 : IV. t.-c. értelmében magasabb összegben történt megállapítása okozta. Hozzájárult még az állandó ellátásban részesülők létszámának a költségvetés összeállításánál alapul vett létszámmal szemben való emelkedése, továbbá az is, hogy az alacsonyabb ellátásban részesülőket magasabb összegű ellátást élvezők váltották fel. Mindezek az előirányzat összeállításánál számításba vett évközi megtakarítást teljesen felemésztették, sőt az alrovatok nagy részénél azonfelül is túlkiadást okoztak. Végül több címnél az egyszersmindenkorra szóló, továbbá az 1928 : XL. t.-c. alapján fizetendő ellátások, végül a sérülési pótdíjak is meghaladták a számításba vett összegeket, mert ezeket a törvényen és egyéb jogszabályokon alapuló igényeket a megállapított hitelre való tekintet nélkül ki kellett elégíteni. 4. tétel. Az 1928 : XL. t.-c. 10. §-ának (3) bekezdése alapján kiadott 1928. évi 5.630. M. E. számú rendeleten alapuló ellátást is kellett fizetni. 5. tétel. A 3. tétel alatt említett okokon kívül túlkiadást okozott az is, hogy több esetben — részben a közigazgatási bíróság ítéletei alapján — rendőrségi, illetőleg csendőrségi pótdíjakat kellett visszamenőleg a nyugdíj megállapításánál alapul venni.
