Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-690. Törvényjavaslat az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról

690. szám. , 71 után napi 0.65, női munkavállaló után napi 0.35 frankban állapította meg, ez a járulék is azonban a létfenntartási költségek változásával módosult s 1937. január l-e után 1, illetőleg 0.64 frank volt. A törvény megállapítja a napokra járó családi pótlék összegét is olyan munkások számára, akik valamely hónapban huszonhárom munkanapnál kevesebbet dolgoztak. A munkaadók általában véve a kifizetett munkabér 2%-át fordítják a családi pótlék fedezésére, a családi pótlék folytán pedig a három gyermekes családapa keresete 21*5%-kai, az ötgyermekes családapa keresete 31'5%-kal, a hatgyermekesé 53%-kai magasabb a rendes munkabérnél. Az 1937. június 10-i belga törvény már a családos munkaadók részére is lehetővé teszi a családi pótlék élvezetét. Ezt a pótlékot a munkaadók évi 270 frankos járulékából fizetik. Olaszországba?), az ipari munkaadók és munkavállalók csúcsszervezete 1934-ben közös megállapodással családi bérkiegészítő pénztárt állított fel. A pénztár tagjai sorába léptek mindazok a munkaadók, akik a heti negyvenórás munkahetet megvalósították. Tagsági díjul a fizetett munkabérek két százalékát fizették be, melynek felét a munkavállalók viselték. Az így befolyt tagsági díjakból a családapa munkások gyermekeik után — az első gyermek kivételével •— heti 4, havi 16 líra családi pótlékban részesültek. Az 1936. augusztus 21-i törvény már valamennyi iparüzemet kötelezte, hogy minden munkavállaló tizennégy éven aluli gyermekei után az említett családi pótlékot fizesse meg. E költségek fedezésére a munkaadók tartoztak a munkabérek 3*5%-át a bérkiegészítő pénztárba befizetni, ebből azonban 1 %-ot a munkások viseltek. Az állam is hozzájárult a családi pótlékok fedezéséhez : minden kifizetett családi pótlék után 0*50 centesimot fizetett a bérkiegészítő pénztárba. 1937. év januárjában a biztosító- és pénzintézetek is rendszeresítettek családi pótlékot s erre a célra a kifizetett illetmények 3%-át fordították, amelyből 1%-ot a munkavállaló viselt. Az 1937. július 17-i törvény kötelezővé teszi a családi pótlék fizetését az iparban, a kereskedelemben, a pénz- és, biztosítóintézetekben és a mezőgazdaságban. E törvény rendelkezései nem terjednek ki a közalkalmazottakra, a havi 2000 líránál magasabb illetményéket élvezekre, a háztartási alkalmazottakra, az otthonmunkásokra, a felesekre és a bérlőkre, egyébként azonban családi pótlékra joga van minden munkavállalónak, aki más részére munkát teljesít. A pótlék megilleti a munkavállalót a vele közös tető alatt élő minden ellátatlan gyermek után. Családi pótlék jár a családapának, a munkavállaló özvegy anyának, annak a munkavállalónak, aki keresetéből ellátatlan tizennégy éven aluli testvéreit vagy unokáit látja el. Tisztviselőknél a pótlékot tizennyolc éves korig kell fizetni. Jár a családi pótlék ipari baleset avagy foglalkozási megbetegedés, továbbá átmeneti keresőképtelenség esetében, megbetegedés esetében a keresőképtelenség napjaira, valamint szülés esetében a törvényben megállapított kíméleti hetekre, végül a katonai szolgálati időre. Különböző családi pótlékot kapnak a munkások és a tisztviselők s különböző a családi pótlék az iparban (ideértve a kereskedelmet stb. is) és a mezőgazdaságban. Az ipari munkás heti családi pótléka egy gyermek után 3,60 líra, három gyermekig gyermekenként 4.80 líra, több gyermek esetében gyermekenként 6 líra. A munkás a pótléknak megfelelő hányadát kapja, ha nem dolgozott a hétnek mind a hat napján. A munkaadók a bérkiegészítő pénztárba a munkabér 4-5%-át fizetik be, ebből 1%-ot a munkavállalók viselnek. Ha a pénztár számadásait esetleg hiánnyal zárná, az állami költségvetés