Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-702. Törvényjavaslat a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

312 702. szám. a választás hivatott s amelyeknek a zsidóság különleges érdekei fölé emelkedő elbírálására a tapasztalat szerint a zsidóság túlnyomórészt nem képes. A javasolt megoldás a közjogokból nem zárja ki a zsidóságot, azt azonban biztosítja, hogy az ő sajátos szempontjai ne zavarják meg a nagy nemzeti akaratmegnyilvánulások nemzeti jellegét. A helyes megoldás az, hogy a zsidók az általános országgyűlési képviselőválasztások után országos lajstrom alapján külön válasszák meg maguk közül a szükséges számú országgyűlési képviselőt. Az 5. §. ilyen értelemben kíván rendelkezni ; ezért felesleges, hogy a zsidók országgyűlési tagsága tekintetében időközi választás esetére is legyen rendelkezés. A zsidó országgyűlési képviselők számát a javaslat a zsidó és a nemzsidó választók között a választók névjegyzéke alapján megállapítható számarány alapján, de legfeljebb a zsidóknak hat százalékra kikerekített országos arányszámának megfelelő számban határozza meg. Ennek következtében az országgyűlési képviselőknek a törvényben megállapított száma hat százalékkal emelkedni fog. A zsidók külön választáson alapuló törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestületi tagságának legáttekinthetőbb és egyébként is legcélravezetőbb módja az, ha a zsidók csak az összes választók közül való választás jogcímén és csakis a zsidók választása alapján lehetnek a törvényhatósági bizottság, illetőleg a községi képviselőtestület tagjai. Ezen a címen a zsidók a törvényjavaslat szerint a törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület összes tagjaihoz viszonyítva, ugyanolyan arányban foglalhatnak helyet az említett önkormányzati testületekben, mint amilyen arányt a jelen §. a zsidók országgyűlési képviselőházi tagsága tekintetében megállapít. A maximum e tekintetben is hat százalék. A törvény megalkotásának egyik főoka, hogy a zsidóság túlzott térfoglalásával a gazdasági életben aránytalanul nagy befolyást szerzett. Következetlenség lenne, ha ezt a károsnak felismert jelenséget úgy értékelnénk, hogy a zsidóságot éppen gazdasági erejének révén, a legtöbb adófizetők közé tartozás jogcímén juttatnánk külön törvényhatósági és községi képviselethez és ezzel nagyobb közjogi hatalomhoz, holott az idevágó jogszabályokat a magyar törvényhozás a nemzeti hagyományok erősítése végett alkotta meg. Ebből az okból és azért, mert a vagyonnak aránytalan megoszlása folytán egyes helyeken és vidékeken a legtöbb adófizetők a lakosság arányszámát jelentékenyen meghaladó arányban zsidókból kerülnek ki, a zsidókat az ilyen címen a törvényhatósági bizottságban és a községi képviselőtestületben való részvételből a javaslat kizárni tervezi. Az egyes testületek részéről választható felsőházi tagok kis számánál fogva a felsőház választott tagjai közt a zsidókra vonatkozó számarány megállapításáról a legtöbb esetben egyáltalában nem lehet szó, más esetekben áttekinthetetlenül bonyolult szabolyázásra lenne szükség. Ezért kíván a javaslat úgy rendelkezni, hogy zsidók ezentúl választás alapján nem lehetnek az országgyűlés felsőházának tagjai. Nem érinti ez a rendelkezés azt a lehetőséget, hogy zsidók az 1926: XXII. t.-c. 6. §-a alapján felsőházi taggá kineveztessenek. Nem szorul külön indokolásra, hogy a zsidóknak választáson alapuló felsőházi tagságára meghatározott korlátozás nem terjed ki az izraelita vallásfelekezet képviseletére hivatott lelkészekre. A 6. $-hoz. Az előző §-ban foglalt közjogi korlátozásból s az egész javaslat céljából folyik a jelen §. rendelkezése, amely szerint a zsidók kizáratnak az állami, a törvényhatósági és a községi (városi) alkalmazásból, ideértve a köztestületeknél, közintézeteknél és közüzemeknél történő alkalmazásokat is. A zsidóság — egyéni kivételektől eltekintve — általánosságban nem tud elvonatkozni a különleges