Képviselőházi irományok, 1935. XII. kötet • 679-711., VI-IX. sz.

Irományszámok - 1935-702. Törvényjavaslat a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

308 702. szám. A törvény a »zsidó« szót annak a körnek meghatározására használja, amelyre vonatkozólag a törvényjavaslatban foglalt különleges jogi szabályozást életbeléptetni óhajtja. Ezzel szemben az »izraelita« jelző a hitfelekezet meghatározására szolgál. Azok, akiket a törvény a »zsidók« név alá foglal, nem szükségkép azonosak az izraelita hitfelekezetbe tartozókkal; a zsidók köre tágabb kör, mint az izraelita hitfelekezetbe tartozóknak a köre. A zsidó lakosság körének meghatározásában az izraelita hitfelekezethez való tartozás mint a zsidók körébe tartozás megállapításának legcélszerűbb kisegítő ismérve vétetett figyelembe, minthogy alig számbavehető azoknak a száma, akik az izraelita vallásfelekezethez tartoznak, de fajilag nem zsidók. A zsidók meghatározásán belül két csoportot állít fel a javaslat, jelesül egy tágabb csoportot, amelyre a törvény minden rendelkezését, és egy szűkebb csoportot, amelyre a törvénynek csak bizonyos rendelkezéseit kell alkalmazni. Megszorítja a javaslat a zsidókra nézve a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét; módot ad az 1914. évi július hó 1. napja utáni honosítások felülvizsgálására ; korlátozza a zsidók részvételét a törvényhozásban, a törvényhatósági és a községi önkormányzati testületekben és az ezekre vonatkozó választójog gyakorlásában ; a közhivatalviselési képességet a zsidóktól a jövőre nézve általánosságban megvonja ; az ügyvédi, a mérnöki, az orvosi, a sajtó-, a szín- és filmművészeti kamarában a zsidók tagságát általánosságban hat százalékra korlátozza ; kizárja a zsidókat az időszaki sajtó szellemi, a színházak és a film vállalatok szellemi és művészi irányításából; kizárja őket közhatósági engedélytől függő jogosítványokból; közszállításokban a zsidó vállalkozókat fokozatosan hat százalékra szorít j a vissza; ipar gyakorlására jogosító iparigazolványok és iparengedélyek kiadását zsidók részére általában megtiltja mindaddig, amíg a részükre már kiadott jogosítványok száma községenkint a hat százalék alá nem esik ; a gazdasági vállalatok és más kereső foglalkozások körében az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak sorában a zsidó alkalmazottak számát általában tizenkét százalékra szállítja le ; felhatalmazást ad a minisztériumnak a zsidók kivándorlását előmozdító intézkedésekre ; végül hatályos rendelkezések utján gondoskodik a törvény kijátszására irányuló cselekmények megtorlásáról. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-koz. Az 1938 : XV. törvénycikk kifejezetten nem határozta meg, hogy ki tekintendő zsidónak, hanem — 4. §-a második bekezdésében — csak arról rendelkezett, hogy a törvényben a zsidókra megállapított korlátozásokat kikre nézve nem kell irányadóknak tekinteni; csak a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 4350/1938. M. E. számú rendelet 21. §-a rendelkezett pozitive abban az irányban, kik azok, akikre a zsidókra vonatkozó rendelkezések irányadók. Szükséges tehát, — az 1938 : XV. törvénycikk végrehajtása során szerzett tapasztalatokra tekintettel is — hogy a törvény világosan meghatározza azt, kit kell rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából zsidónak tekinteni. Egészen elenyésző — még ezrelékekben sem megállapítható — kivételeket nem tekintve, kétségtelen, hogy az, aki az izraelita hitfelekezet tagja, egyúttal a zsidó