Képviselőházi irományok, 1935. X. kötet • 592-635., V. sz.

Irományszámok - 1935-617. Törvényjavaslat az állami rend megóvása végett szükséges sajtórendészeti rendelkezésekről

617. szám. 289 a többszörözés befejezése után történjék. A másik kiterjesztés az, hogy a hatályos jog szerint csak a nyomda- vagy kőnyomdavállalat tulajdonosát terheli beszolgáitatási kötelesség; a javaslat a rájuk megállapított említett kötelességet kiterjeszti mindenkire, aki olyan sajtóterméket többszörösít, amely a közönség körében terjesztésre van szánva. A javaslat eme kétirányú kiterjesztés nélkül nem érhetné el az általános indokolásban említett célját, a sajtóterméket többszörösítő vállalat tulajdonosának pedig figyelmet érdemlő semmiféle érdeke meg nem kívánhatja és nem igazolhatja, hogy a sajtórendészeti kötelespéldány beszolgáltatása nyomban a többszörözés befejezése után meg ne történjék. Nyilvánvaló azonban, hogy ilyen kötelezettség nélkül a nemidőszaki sajtótermékek esetleges bírói lefoglalása könnyen meghiúsítható lenne. A kötelezettségnek kiterjesztését mindenkire, aki a közönség körében terjesztésre szánt sajtóterméket többszörösít, a technika mai fejlettsége kívánja meg. A §. második bekezdése mindenekelőtt hatályában fenntartja az időszaki lapok tekintetében azt a rendelkezést, hogy az időszaki lap terjesztését a sajtórendészeti kötelespéldány megküldésével egyidőben szabad megkezdeni s egyúttal kidomborítja, hogy a §-nak utána következő ettől eltérő rendelkezései csupán a nemidőszaki sajtótermékekre nyernek alkalmazást. Az 1. és a 2. pontban megállapított rendelkezésekben a javaslat tartózkodik attól, hogy bármely közigazgatási hatóságot, akárcsak a kir. ügyészséget is feljogosítsa sajtótermékek lefoglalására. A javaslat a lefoglalás tárgyában a határozathozatalt a hatályos jog szerint érintetlenül fenntartja a független kir. bíróság határozatának. Csak arról gondoskodik, hogy a kir. bíróság lefoglalást elrendelő határozata azután foganatosítható is legyen. A 2. pontban egyébként a javaslat módot kíván nyújtani arra is, hogy a most említett célon túl a sajtó ne terheltessék s hogy a törvénytisztelő, tisztességes sajtó mielőbbi terjeszthetését az 1. pontban meghatározott korlátozás lehetőleg ne is akadályozza. A §. utolsó bekezdésére azért van szükség, mert bűnvádi perrendtartásunknak a sajtótermékek előzetes lefoglalására vonatkozó rendelkezései (Bp. 567., 568. §-ai és St. 49. §-a) a közérdek nagy hátrányára elmulasztottak rendelkezést felvenni atekintetben, hogy az elsőfokú bíróságnak lefoglalást el nem rendelő határozata ellen a kir. ügyészség részéről használt felfolyamodásnak a terjesztés megkezdésére halasztó hatálya van. Enélkül ugyanis a másodfokú határozat, ha a bíróság a lefoglalást elrendeli, tárgytalanná válik, mert időközben a terjesztés már megtörtént. Természetes azonban, hogy ez a rendelkezés sem vonatkozik az időszaki lapokra, ami egyébként a §. szövegéből is nyilvánvaló, úgyszintén az is, hogy csak a kir. ügyészség felfolyamodására s nem az esetleges magán vádlóéra vonatkozik. A 3. §-hoz. Ez a §. természetes következménye a 2. §-ban tett rendelkezésnek. A sajtótermék elszállításának megtiltása csupán a világosság célját szolgálja. Erre a világosságra azonban nagy szükség van, mert a rendelkezés megszegése súlyos büntetés alá esik (1. 5. §-t). A 4. §-hoz. Ez a v. a 2. §-ban javasolt újítás következtében hatályos jogunknak nagy hiányosságát pótolja. Enélkül ugyanis a nemidőszaki sajtóterméknek bűntettet vagy vétséget megállapító tartalma miatt nem lehetne lefoglalást, elkobzást elrendelni s a büntető eljárást miatta megindítani és a sajtójogi felelősséget megállapítani, ha a terjesztést (St. 8. §.) még nem kezdték meg. Ami nyilvánvalóan céltvesztetté tenné a javaslat 2. §-ában javasolt rendelkezéseket. Egyenesen nevetségessé válnék azonban a javaslat, ha nem gondoskodnék arról, hogy a nemidőszaki sajtóterméknek bűntettet vagy vétséget megállapító tartalma miatt büntetés legyen megállapítható abban az esetben, amikor terjesztése éppen a bíróság által amiatt elrendelt határozat következtében vált lehetetlenné. A javaslat ilyen esetben az általános elveknek is megfelelően a cselekményt Eépv. iromány. 1935—1940. X. kötet. •ól