Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

86 546. szám. bírákból és parlamenti tagokból Cseh-Szlovákiában és a Német birodalomban. Hazánkban az 1848 : V. t.-c. 47. §-a szabályozta először az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodást, kimondván, hogy »Azon választások iránt, amelyeknek törvényessége bármely tekintetből kérdésbe vétetnék, a képviselőtábla intézkedendik«. Az 1848 : V. törvénycikk tehát a parlamenti bíráskodás rendszerét fogadta el. Az 1848 : V. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló 1874 : XXXIII. t.-c. 89. §-a azonban már a bírói rendszerre való áttérést tartotta szükségesnek. Kimondta ugyanis, hogy a megtámadott választások érvényessége felett a kir. Kúriának kell ítélkezni, de annak a törvénynek megalkotásáig, amely megállapítja azokat az anyagi és alaki szabályokat, amelyek szerint a Kúria eme hatáskörében eljár, a választások feletti bíráskodás a képviselőház hatáskörében marad. Az 1874 : XXXIII. t.-c. 89. §-ában foglaltak alapján Öt ízben nyújtottak be törvényjavaslatot a választások feletti bíráskodásnak a kir. Kúria hatáskörébe való utalásáról, míg végre a törvénytárba került az 1899 : XV. törvénycikk, amely az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodást egyelőre nyolc év tartamára a Kúriára ruházta át. Ennek a törvénynek a hatályát az 1908 : XXXVII. törvénycikk az 1909. szeptember 10-től számított tizenkét év tartamára meghosszabbította, az 1915 : XVIII. törvénycikk pedig módosította az 1899 : XV. törvénycikk egyes rendelkezéseit. Az 1918 : XVII. t.-c. 183. §-a ennek a kérdésnek szabályozását külön törvénynek tartotta fenn. Az ú. n. tanácsköztársaság felszámolása után a nemzetgyűlés tagjainak választásáról szóló 5.988/1919. M. E. számú rendelet 75. §-ában kimondta, hogy az 1899 : XV. törvénycikk és az ezt kiegészítő törvények a nemzetgyűlési választásokra nem nyernek alkalmazást, hanem a nemzetgyűlési választások felett maga a nemzetgyűlés dönt. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a nemzetgyűlési választásokat újból szabályozó 2.200/1922. M. E. számú rendelet 113. §-a is, amely a nemzetgyűlési választások feletti bíráskodást további rendelkezésig ugyancsak a nemzetgyűlésre bízta. Az 1925 : XXVI. t.-c. 104. §-a az országgyűlési képviselőválasztások felett való bíráskodást kizárólag a m. kir. közigazgatási bíróságra ruházta és pedig nem időhöz kötötten, hanem véglegesen. A jelen törvényjavaslat szintén a közigazgatási bíróság hatáskörébe kívánja utalni a választások feletti bíráskodást. A javaslat eme álláspontjának helyességét a következőkkel lehet igazolni. A magyar törvényhozás már az 1874 : XXXIII. törvénycikk megalkotása óta azon az elvi állásponton volt — leszámítva a nemzetgyűlés időszakát — hogy a választások tisztaságát leginkább azzal lehet biztosítani, ha a választások feletti bíráskodást a parlamenttől független bíróság gyakorolja. Világosan kitűnik ez az 1874 : XXXIII. törvénycikk miniszteri indokolásából, amely szerint a választással kapcsolatban felmerülő vitás és jogi természetű kérdések eldöntését azért kell bírói fórumra bízni, »mert az ügyek bírói döntésre alkalmasak s mert a bírói közeg az eldöntés esélyeitől, az azokhoz fűződő politikai természetű érdekektől távol áll, a politikai élettől lehetőleg el van szigetelve és ekkép az ily jogi kérdések eldöntésére viszonylag legalkalmasabbnak tekinthető«. A magyar parlamentarizmus fejlődésének és hagyományainak tehát az a rendszer felel meg, amely a választások feletti bíráskodást a parlamenttől független bírói fórumra ruházza. De nem áll ellentétben ez a rendszer a külföldi parlamentáris országok jogrendszerével sem, mert — miként a külföldi országokra vonatkozólag előadót-