Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-590. A képviselőház közjogi bizottságánakjelentése "az országgyűlési képviselők választásáról" szóló 546. számú törvényjavaslat tárgyában

408 590. szám. vonatkozik, hogy ugyanaz a személy, ugyanannál a választásnál nem fogadhatja el a jelölést ugyanabban az egyéni választókerületben egyik ajánláson képviselői, másik ajánláson pótképviselői helyre, ugyanabban a lajstromos választókerületben több lajstromon, háromnál több egyéni választókerületben ideértve a pótképviselői helyre való jelölést is, végül háromnál több lajstromos választókerületben. Szükségesnek tartotta továbbá a javaslattal szemben a bizottság olyan rendelkezés felvételét, hogy az ajánlások elfogadása tekintetében ne a választási bizottság, hanem a választási biztos döntsön, mert a választási biztosnak, mint bírói személynek szereplése általában véve nagyobb mértékben kelt közmegnyugvást. A bizottság a maga részéről helyesnek ítélte meg a javaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint a választások feletti bíráskodás újból a m. kir. közigazgatási bíróságra bizassék. A választások feletti bíráskodásnak bírói kézbe való letétele, amint azt az eddigi tapasztalatok mutatták, a választóközönség körében közmegnyugvást keltett és nincsen semmi ok rá, hogy ez a bevált rendszer változtatást szenvedjen. Mégis a bizottság a javaslat negyedik részének bizonyos mérvű átdolgozását tartotta szükségesnek. Ennél az elhatározásnál a bizottságot az a szempont vezette, hogy bírói hatáskörbe kizárólag a választások érvénytelenné nyilvánítása tartozik és a választás megállapított eredményének kiigazítása lényegileg nem bírói hatáskör. Természetesen abban az esetben, ha a helytelen eredménymegállapítás számítási hibának az eredménye, akkor ezen keretek között lehet helye eredménykiigazításnak. Szükségesnek vélte továbbá a bizottság, hogy a javaslatnak abszolút és relatív érvénytelenségi okait ugyancsak revízió tárgyává tegye. Az ilymódon eszközölt változtatások egyrészt arra vezethetők vissza, hogy a javaslatban olyan módosítások történtek, amelyek a peticionális eljárás módosítását is indokolták, másrészt a bizottság abban a véleményben volt, hogy olyan cselekményekért a képviselőjelölt, illetve a megválasztott képviselő nem vonható felelősségre, amelyek sok esetben akarata ellenére, sőt tilalma dacára követtetnek el. Több helyen szükségesnek vélte a bizottság a javaslat szövegének precízebb megállapítását. Súlyt fektetett a bizottság arra is, hogy ezen fejezet keretében orvosoltassanak azok a hibák és hiányok, amelyek a petíciós eljárás során az eddigi gyakorlatban mutatkoztak és amelyeket a bizottság a jövőben kiküszöbölni kívánt. A bizottságnak a választások feletti bíráskodás tekintetében általában az volt az álláspontja, hogy az erre vonatkozó intézkedések legyenek igazságosak és jogszerűek, védjék meg a választásokat úgy a visszaélésektől, mint az izgatástól és a demagógiától, de másrészt ne adjanak lehetőséget arra, hogy kis jelentőségű esetek új választási eljárás megtartását tegyék szükségessé. Súlyt fektetett a bizottság arra is, hogy a bíráskodási eljárási részt megfelelően precizírozza és ezáltal is az eljárást gyorsítsa, egyszerűsítse és tökéletesítse. Amennyire súlyt fektetett a bizottság arra, hogy a választási visszaélések a bíráskodási eljárás keretében megtoroltassanak, éppen annyira megakadályozandónak tartotta azt, hogy a választások izgalmában született elhatározások szükségtelen és alaptalan zaklatásokra vezessenek. Éppen azért szükségesnek tartotta olyan intézkedéseknek a felvételét,, amelyek alkalmasak arra, hogy a panaszeljárás valóban komoly visszaélések esetében nyújtson alkalmat bírói védelemre. Az eddigi törvényes intézkedések szerint a választók többségének jogában állott a választás érvénytelenítése iránti panasziratot az ítélet meghozataláig bármikor visszavonni. Minthogy a gyakorlatban a törvénynek most hivatkozott rendelkezése alkalmat adott arra, hogy a visszavonásokkal és a panaszvisszavonás visszavonásával erkölcsileg sem megengedhető játék folyjon, a bizottság két irányban tartott szükségesnek intézkedést. Az egyik az, hogy kimondotta, mi-