Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-590. A képviselőház közjogi bizottságánakjelentése "az országgyűlési képviselők választásáról" szóló 546. számú törvényjavaslat tárgyában
590. szám. 405 letek esélyei a demagógia irányában nem romlanak, mert ott nem a személyek, de a pártok, pártprogrammok állanak egymással szemben, a pártok jelölnek éz így a szélesebb választójog a lajstromos kerületekben kisebb veszélyt jelent. Es a rendszer a kisebbség szenrpontjából is előnyös, mert a lajstromos választás a proporcionalitás elvénél fogva nyilvánvalóan előnyösebb lévén a kisebbség számára, a szélesebb választójog a nagyszámok törvényénél fogva erőteljesebben érvényesül az arányos választás miatt a kisebbség javára. Benkő Géza és hozzá csatlakozó több képviselőtársunk is annak a szükségét hangoztatták, hogy az egyéni választókerületekben nyerjen alkalmazást a kifejtett okoknál fogva a szűkebb és a lajstromos választókerületekben a tágabb választójog. Miután a bizottság véleménye ezen érvek hatása alatt a kétféle választói jogosultság alkalmazásának megfordítása mellett mutatkozott, a kormány a felvetett gondolatot megfontolás tárgyává tette, azt elfogadta és ennek folytán az előadó útján, mint kormány módosítás jelentkezik a törvényjavaslat bizottsági szövegének 19—22. §~aiban lefektetett megoldás, amelynek lényege az, hogy egyrészt úgy az egyéni, mint a lajstromos kerületekben csak országgyűlési képviselő választói jogosultságot ismer el, másrészt az egyéni kerületekben alkalmazza a szűkebb választójogot és a lajstromos kerületekben a tágabbat. A bizottságnak az volt a véleménye, hogy a nemzeti érdek szempontjából helyesen járt el akkor, amikor a kormány által előterjesztett ezen módosításokat magáévá tette. A magyar választójog történetében állandóan különbséget szoktak tenni az aktív és a passzív választójog határai között és pedig olyan értelemben, hogy a passzív választójog mindig szigorúbb feltételekhez van kötve, mint az aktív választójog. Es ez természetes is. A nagy választótömegeknek, a parlamentarizmusnak és az egész országnak igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a törvényhozásban résztvevő egyének az ország olyan állampolgárai közül kerüljenek ki, akikben nemcsak hogy a választótömegeknek megvan a bizalmuk, de akik a legszigorúbb mértékekkel mérve is kiállják azt a kritikát és a kritikának azt a mértékét, amelyet egy törvényhozóval szemben jogosan támaszthatunk. A műveltségnek megfelelő foka, a jellemnek erős szilárdsága, az erkölcsi és anyagi függetlenség kell, hogy elvileg kelléke legyen a passzív választójognak, mert ezek nélkül a törvényhozás nem tudja betölteni azt a nagyfontosságú szerepet, amely részére az állam és a nemzet életében ki van jelölve. A mi jogunkban az 1848. V. t.-c. 3. §-a, az 1874 : XXXIII. t.-c. 13. §-a, az 1913 : XIV. t.-c. 17. §~a, az 1918 : XVII. t.-c. 14. §-a és az 1925 : XXVI. t.-c. 9. §-a a passzív választójogot az aktív választójog szabályaitól eltérően szigorúbb feltételekhez kötik. Ezt az alapelvet tette magáévá a bizottság akkor, amikor a választhatóság kérdését olyképen szabályozta, hogy kimondotta, hogy országgyűlési képviselővé, illetve pótképviselővé csak azt lehet megválasztani, akinek vagy az egyéni, vagy a lajstromos választókerületben aktív választó jogosultsága van és életének 30. évét betöltötte, ha az országgyűlésnek, valamely törvényhatósági bizottságnak, a községi képviselőtestületnek tagja, vagy azoknak a választást megelőző tíz éven belül tagja volt, vagy él et hivatásszerű állandó foglalkozása van. Az élet hivatás szerű állandó foglalkozás keretében a bizottság szükségesnek találta különböző elhatároló megállapítások megtételét aszerint, amint a választható egyén a kulturális cenzus magasabb, vagy alacsonyabb fokán áll-e. Eszerint az élethivatásszerű állandó foglalkozás kellékének az felel meg, akinek a választást megelőzően már legalább öt év óta, ha pedig egyetemen vagy más főiskolán tudori, vagy képesítő oklevelet szerzett, legalább egy év óta olyan foglalkozása van, amely után állami egyenes adót kell fizetni. A bizottság véleménye szerint az él et hivatásszerű állandó foglalkozás