Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.
Irományszámok - 1935-586. Törvényjavaslat a népiskolai tanítóképzésről
586. szám. 377 vizsgálat nem az érettségi vizsgálat körébe tartozó tartalmi ismereteket fogja felölelni, hanem a tanítói hivatásra való alkalmasság megállapítására fog szolgálni. (Zenei hallás, kézügyesség, beszédképesség, testi épség stb.) Az elbírálás egységes szempontjait biztosítja, hogy a vizsgálat anyagát és rendjét a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. A 12. §~hoz. A tanítóképzés terén tapasztalható, mindinkább aggasztóvá váló túltermelés a jelentkezők megfelelő megrostálásán felül elkerülhetetlenné teszi a felvehető hallgatók számának szigorú korlátozását és ezáltal a képesített tanítók számának az elhelyezkedési lehetőségekkel való aránybahozatalát. Másfelől a gyakorlati tanítónevelés szempontja is megkívánja a hallgatókkal való egyéni foglalkozást, ami viszont csak kis létszámú osztályokban valósítható meg. Amennyiben az (i) bekezdésben megállapított létszám az utánpótlás terén észlelhető szükséglet szempontjából nem volna elégséges, a miniszternek jogában áll a létszámot osztályonkint 25-ről 30-ra felemelni. A felemelés azonban csak országos viszonylatban, tehát valamennyi tanítóképző-akadémiára nézve egyöntetűen történhetik, azaz egyes akadémiák nem juthatnak a többivel szemben kiváltságos helyzetbe. Országos érdek, hogy az évenkint kiadott tanítói oklevelek száma mindenkor arányban álljon a felmerülő szükséglettel és ezért a megállapított osztálylétszám túllépését minden eszközzel meg kell akadályozni. A (a) bekezdés szigorú intézkedéseit ez indokolja. A 13. §-hoz. A tanítói hivatásra való ránevelés csak olyan légkörben lehet eredményes, amely a hallgató életét, minden tevékenységét az ügy szolgálatába szegődteti. Ez a szellem éppúgy, mint a papi és katonai nevelés terén, csakis az internátusban érvényesülhet teljes mértékben. Ezért kell megkövetelni, hogy a hallgatók valamennyien a tanítóképző-akadémiával kapcsolatos internátusban lakjanak. Ugyanebből az okból folyik, hogy a tanítóképző-akadémiát magánúton nem lehet elvégezni. Szociális szempontokból kívánatos a szegénysorsú, kiváló előmenetelű s így jó tanítóknak ígérkező hallgatók tanulásának megkönnyítése. Az ingyenes vagy kedvezményes helyek biztosítására felhasználhatók lesznek a már meglevő ösztöndíjalapok s módját kell ejteni annak is, hogy a segélyezés lehetőségei tovább gyarapíttassanak. A 14. §-hoz. Minthogy az akadémia nem általánosan művelő iskola, hanem hivatásra nevel, a továbbhaladás szempontjából még szigorúbb feltételeket kell szabni, mint a középiskolában. Az első évfolyam elég alkalmat nyújt a hallgató hivatásszeretetének, tanítói rátermettségének megítélésére és ezért az első osztály tanulmányi eredménye alapján is gondoskodni kell a tanítói pályára nem való hallgatók kirostálásáról. Ez indokolja a (*) bekezdésben foglalt intézkedéseket. A középiskolában engedélyezett javító vizsgálat az akadémia két évfolyamán nem rendszeresíthető, mivel az elmulasztott ismeretek pótlása csakis újabb gyakorlati részvétel útján történhetik. Ez magyarázza azt, hogy aki egy vagy két tárgyból kapott elégtelen érdemjegyet, a második évfolyamba csakis az elsőnek ismétlésével léphet. A lő. §-hoz. Az eddigi tanítóképesítő vizsgálat helyébe a tanítói államvizsga lép. Ez az intézmény akadémiai jellegéből folyik.. Az államvizsgálat három része az eddigi eljárásnak felel meg. Az írásbeli vizsgálaton a jelölt részben általános neveléstudományi, részben pedig a népiskolára alkalmazott módszeres felkészültségéről tesz tanúságot. A szóbeli vizsgálat három irányú, a hallgató egyfelől a nemzeti műveltség körébe tartozó, másfelől a neveléstudomány elméleti és alkalmazott részeit felölelő tantárgyak anyagából és végül gazdasági téren szerzett ismereteiről számol be. A gyakorlati vizsgálaton a jelölt arról tesz tanúságot, Képv. iromány. 1935—1940. IX. kötet. 48
