Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-585. Törvényjavaslat a gyakorlati irányú középiskoláról

352 585. szám. közös érdekét felismerje és minden egyéni, osztály- és pártérdek fölé helyezze. Ezt a célt tartják szemelőtt a létesíteni kívánt új gazdasági középiskolák, amelyek a gimnáziumhoz hasonlóan egyben a társadalmi emelkedés lehetőségét is szolgálják. Nem szabad kétséget hagynunk aziránt, hogy a gazdasági középiskolák nem másodrendű gimnáziumok. A gazdasági középiskolák az eléjük tűzött célok szolgálatában épp olyan középiskolák, mint a gimnázium a maga területén. Amíg a gimnázium az elméleti irányú szellemi képzés iskolája, a gazdasági középiskola a gyakorlati irányú szakszerű képzés helye. A gimnázium az egyetem felé irányítja növendékeit, a gazdasági középiskola pedig gyakorlati élethivatásokra neveli őket. Amikor ezt teszi, nemcsak szakismereteket közöl, hanem ember alakítást is végez és ezt a munkáját az különbözteti meg a gimnáziumétól, hogy másfajta embereszményt állít maga elé. A gazdasági középiskola lélekalakító műhelyéből szintén gondolkodó, eszmélkedő, a szépet, jót és igazat szerető emberek kerülnek ki, de amíg egyfelől ugyanazt a szépet, jót és igazat követik, mint a gimnázium neveltjei, más síkon gondolkodnak, más lelki készséggel és más irányban eszmélkednek, mint azok. A gimnázium és a gazdasági középiskola között azonban mégis különbséget kell tennünk egy tekintetben és ez az egyetemi tanulmányokra való képesítés kérdése. A gimnáziumot hosszú évszázadokra visszanyúló történeti hagyományok fűzik az egyetemhez. A középkorban megszületett egyetem mind a mai napig a gimnázium művelődési anyagára és rendszerére építette fel a maga tudományos munkáját. A gimnázium viszont mindenkor az egyetemre néző szemmel irányította növendékeinek lelki fejlődését. Az együttműködésnek és összecsiszoltságnak ezt a sok évszázados kapcsolatát nem teremtheti meg a napjainkban megszülető új középiskola éppoly kevéssé, mint ahogyan a felvilágosodás korszakának szülötte, a reáliskola sem tudta sohasem igazán megvalósítani azt sem hazánkban, sem külföldön. De a gazdasági középiskola gyakorlati célkitűzése sem fér össze azokkal a követelményekkel, amelyek a szellemi képzés, az anyag fölé emelkedés tekintetében a gimnáziumi nevelést irányítják. A gazdasági középiskolák végzettjeinek egyetemre bocsátása alapjában támadná meg felállításuk elgondolását. A gazdasági középiskola ugyanis a gyakorlati életre neveli növendékeit és ezzel eltereli őket a tudományos pályáktól, amelyek már a gimnázium végzettjeit sem tudják egész tömegükben felszívni. Viszont nem lehet elzárkózni attól, hogy az egyes gazdasági középiskolák végzettjei közül azok, akiket az átlagon felülemelkedő kivételes egyéni képességekkel áldott meg a sors, tovább képezhessék magukat és főiskolai, illetőleg egyetemi fokon tökéletesítsék szakműveltségüket. Az érdekelt szakfőiskolák, illetőleg egyetemi karok feladata lesz annak megállapítása, hogy milyen körülmények között egészíthetik ki a gazdasági középiskolák végzett növendékei szakismereteiket a felsőbb tanulmányokkal. Ezzel szemben minden erővel azon kell lennünk, hogy a gazdasági középiskolák valóban a gyakorlati életre irányító, hivatásra nevelő iskolák legyenek. A gazdasági középiskolában a tanítás és nevelés minden eszköze ezt a célt szolgálja. Az általános műveltség elemeit közvetítő tárgyakat is az illető iskolafaj jellegének megfelelő szemszögből kell tárgyalni. A tulajdonképpeni szaktárgyak anyagának kiszemelésében pedig nem az elméleti ismeretek mennél nagyobb mértékű halmozására, hanem inkább alkalmazásuk módjainak elsajátítására kell súlyt vetni. Az iskolák gyakorlati jellegének biztosítására szolgálnak továbbá a műhelymunkák, a mezőgazdasági, kertészeti gyakorlatok, a gyakorló irodai tevékenység, amelyek mind a tanulók hivatásérzését erősítik. A ránevelés minden eszközével oda kell hatni, hogy a tanulók lelkében ez a hivatásérzés a gyakorlati életpálya megszeretésévé izmosodjék és ennek következtében a végzett növen-