Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám.. 101 statisztikai hivatalnál a választók Összeírása céljából külön nyilvántartási osztály szervez tessék. Éppen ez a körülmény indított arra, hogy a kérdéses rendelkezést a törvényjavaslatba felvegyük, mert okszerű, hogy az országgyűlési választói névjegyzék elkészítésének — a törvényhatósági választók névjegyzékének elkészítésével azonos természetű — munkájában is, ez a különlegesen ilyen célra alakított és éppen ezért nagyobb felkészültséggel rendelkező szervezet működjék közre, aminthogy ez az utóbbi években bizonyos fokig már így is történt. Egy további olyan rendelkezés, amely az 1925 : XXVI. törvénycikkel vonatkozásban újítást jelent a 30. §, (7) bekezdése, amely az írni-olvasni tudás igazolásának módját szabályozza. Minthogy a törvényjavaslat beiktatja az írni-olvasni tudást a választói jogcímek közé, ennek okszerű következése, hogy igazolásának szabályait is meg kell állapítani. E szabályok megállapításánál a legmesszebbmenőén mentesíteni igyekeztünk a közönséget minden zaklató tehertől és éppen ezért rendelkezik a 30. §. (7) bekezdése akként, hogy az írni-olvasni tudást csak akkor kell igazolni, ha arra nézve kétség merül fel. Az igazolás módjának meghatározásánál is az az elgondolás vezetett, hogy azt minél egyszerűbbé, az érdekeltekre minél kevésbbé terhessé tegyük és a lehetőségig elvegyük minden esetleg bántó élét. Egyébként a 30. §. (7) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban tájékozásul rámutatunk arra, hogy az 1913 : XIV. törvénycikk, valamint az 1918 : XVII. törvénycikk, amelyekben az írni-olvasni tudás mint választói jogcím szerepelt, szintén tartalmaztak hasonló rendelkezést (1913 : XIV. t.-c. 50. §-a és az 1918 : XVII. t.-c. 18. §-a). E helyütt kell megemlékeznünk, a jelenlegi jogállapottal szemben tett, arról az újításról, hogy a törvényjavaslat mellőzi az ú. n. »összeíró küldöttségekének a választói névjegyzékek elkészítésében eljáró szervek közé iktatását. Ennek indokolásául az alábbiakra mutatunk rá. Az összeíró küldöttségeknek, már az 1925 : XXVI. törvénycikk szerint is, csak a névjegyzékek kiigazításánál volt szerepük; a névjegyzékek ötévenkint esedékes újraösszeállításában azonban nem szerepeltek. Az 1932 : III. törvénycikk az összeíró küldöttségeket a névjegyzék-kiigazítási munkálatokból is kikapcsolta. Igaz, hogy ez csak meghatározott időre történt, azonban ennek lejártával az 1936 : XXXIII. törvénycikk a kérdéses rendelkezés hatályát — a törvényhozás újabb rendelkezéséig — meghosszabbította. Az 1932: III. törvénycikk megalkotásánál a törvényhozást takarékossági szempontok vezették. Az azóta eltelt idő tapasztalatai azonban beigazolták, hogy a kérdéses intézmény megszüntetése egyéb szempontokból is csak előnyös volt. Az összeíró küldöttségek működése ugyanis — mivel csak esetről-esetre, laikusokból összeállított szervek voltak és így sem a kellő gyakorlattal, sem pedig a szükséges szaktudással nem rendelkeztek— a kiigazítási munkálatok helyes és pontos teljesítését csak hátrányosan befolyásolta. A most tárgyalt kérdéssel kapcsolatban nem lesz érdektelen annak ismerete, hogy egyes külföldi államokban milyen szervek készítik a választók névjegyzékét. Csak néhány állam idevonatkozó adatait kívánjuk ismertetni. Angliában a rendes választókerületekben közigazgatási szerv (»Registration Officer«), az egyetemi választókerületekben az egyetem igazgatósága állítja össze a választók névjegyzékét ; Belgiumban a polgármesterből és az esküdtekből álló kollégium ; Dániában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Svájcban és Svédországban a közigazgatás helyi hatóságai, illetőleg a községi közigazgatási szervek ;