Képviselőházi irományok, 1935. IX. kötet • 546-591., IV. sz.

Irományszámok - 1935-546. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

546. szám. 95 ben — lényegesen kevesebb munkája lesz ; azt az alacsonyabb taglétszámhoz mérten kisebb számban alakítható osztályok is zavartalanul el tudják majd végezni. A központi választmány egyéb feladatai szempontjából viszont a tagok száma úgyszólván közömbös. Mindezeken felül figyelmet érdemel az a tapasztalati igazság is, hogy minél nagyobb létszámú valamely testület, annál nehézkesebb a működése. A póttagok intézményének bevezetése gyakorlati okokon alapszik. Ezidőszerint, ha egy központi választmányi tagsági hely megürül, a legközelebbi közgyűlésen kell azt betölteni, ami annyit jelent, hogy sűrűn kell ilyen központi választmányi tagválasztást tartani, időközben viszont nem teljes a központi választmány. Ezeket a visszásságokat hivatott kiküszöbölni a póttagok, más téren is jól bevált, intézményének a bevezetése. Magyarázatra szorul még az, hogy a törvényjavaslat miért mellőzi az 1925 : XXVI. t.-c. 17. §-a (4) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek a felvételét, hogy a központi választmányba minden választókerületből lehetőleg két tagot kell választani. Ennek oka az, hogy az említett megkötésnek gyakorlati jelentősége voltaképpen nincs, viszont alkalmas arra, hogy adott esetekben a tagok személyének megfelelő kiválasztását legalább is megnehezítse. A 14, §-hoz. A központi választmány tagjává választhatóság kellékeinek — az 1925 : XXVI. törvénycikkben foglalt rendelkezésektől eltérő — megállapításánál az alábbi meggondolásokból indultunk ki. A központi választmánynak egyik legnagyobb jelentőségű feladata a választók névjegyzékének elkészítése. Ennek során a központi választmány tagjai a felett ítélnek, hogy egyesek megfelelnek-e a választó jogosultsághoz megkívánt kellékeknek. Megnyugtatóbb, ha azt olyan személyek teljesítik, akik maguk is birtokában vannak azoknak a kellékeknek, amelyeknek fenn-, vagy fenn nem forgását megállapítani hivatottak. Minthogy a jövőben a törvényhatósági választók névjegyzékének elkészítése is a központi választmány feladata lesz, az előbbi tétel okszerű következése, hogy tagjait azok közül kell kiválasztani, akiknek törvényhatósági választójoguk van. Ezen alapszik a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a központi választmány tagjává csak az választható, aki fel van véve az illető törvényhatóságban a törvényhatósági választók névjegyzékébe. Az a rendelkezés, amely szerint a választhatóságnak az is kelléke, hogy a választandó személyre nézve ne forogjon fenn a törvényhatósági bizottsági tagságból kizáró ok, a központi választmány színvonalát van hivatva biztosítani. Visszás volna, hogy a központi választmánynak tagja lehessen olyan személy, akire nézve valamely olyan körülmény áll fenn, amely miatt a törvényhatósági bizottságnak, illetőleg — a kizáró okok csaknem teljes azonossága folytán — . a képviselőháznak tagja nem lehetne. A törvényjavaslat mellőzi az 1925 : XXVI. t.-c. 18. §-a (2) bekezdésének azt a rendelkezését, amelynek értelmében a törvényhatósági bizottsági tagság is — egymagában — alapja lehet a választhatóságnak. Erre a rendelkezésre ezideig főkép azért volt szükség, hogy a megyei városoknak módjukban legyen a törvényhatósági bizottsági tagság jogcímén olyan alkalmas egyéneket is beválasztani saját központi választmányukba, akik egyébként — azért, mert nem az illető városban voltak a választók névjegyzékébe felvéve — nem lettek volna választhatók. Minthogy a törvényjavaslat központi választmányt csak törvényhatóságokban rendszeresít, ez az ok már nem áll fenn. De ettől függetlenül azért is el kell ejteni a kérdéses rendelkezést, mert ma már— az 1929 : XXX. törvénycikk értelmében — olyan tagjai is vannak a tör-