Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

378 545, szám. mindig lényegesen magasabb, mint a munkavállalók 17 "33 % -a. Az összes férfi népesség elöregedési hulláma az 1930—1950 éveket leszámítva erőteljesebb, mint az őstermelőnépességé és így fokozottabban állnak a különbségek a gazdasági munkavállalókkal való összehasonlításban. A most megállapított eredményeket egész természetesnek kell tartanunk, hisz nyilvánvaló, hogy ha a munkavállalói rétegeket és azok öregeit egészen elkülönítve tekintjük, a megmaradt lakosságra és az őstermelő lakosságra a munkavállalói rétegek leszámításával az öregkorok nagyobb súllyal nehezednek a munkaképes férfi korokra. A szembeállításból folyó ezek a következtetések annál inkább kiemelendők, mert hisz a munkavállalói rétegeknél a biztosítási kötelezettség csak 18 éves életkorban kezdődik és így a 18—64 éves életkorokra eloszló munkaképesekhez viszonyítottuk a 65 éves és azon felüli öregeket. Ha 15 éves kortól vonjuk be a munkaképeseket az összehasonlítás körébe, az ellentétek még jobban kitűnnek. Jellemzők még azok az arányszámok, amelyek azt fejezik ki, hogy a munkaképes férfiakra milyen súllyal nehezednek a gyermekek és öregek együttesen. A gyermekek és öregek száma a munkaképesek %-ában. Ev összes férfi Őstermelő férfi népesség népesség 1930 52-94 62 28 1940 47-22 53-93 1950 43-77 46-88 1960 43-59 45-69 1970 46-61 47-18 1980 49-63 50-37 1990 50-71 52-46 2000 52-70 54-51 Ezek az arányok természetesen nem mutatnak állandó és szabályos menetet, mert hiszen a munkaképes életkorok számaránya aszerint, amint a háborúban veszteséget szenvedett korosztályok, továbbá a háborús csökkent születési évjáratok és a kettőből együttesen csökkent születési évjáratok, úgyszintén a háborúutáni csökkent születési évjáratok a középső és magas férfikorokba vagy öregkorokba jutnak, vagy a csökkent születési évjáratok vannak a gyermekkorokban és átmennek a férfikorokba és öregkorokba, más-más a csoportnak egymáshoz való viszonya. Az őstermelő férfinépesség a vizsgált időszakban az ország egész férfinépességének folytonosan növekvő hányadát teszi ki. Amíg az 1930. évi népszámlálás szerint az őstermelő férfinépesség aránya 53-12%-ot tesz ki, számításaink szerint 1940-ben az arány 53-45% és ez az arány fokozatosan emelkedik, úgyhogy 1980ban már 59-28%, 1990-ben 61-16% és 2000-ben 62-41%. Újból hangsúlyozzuk, hogy fenti összes eredményeinket statikus halandósági viszonyok alapulvételével állapítottuk meg. A második számítási feltevés volt az ugyanazon korú férfiakra vonatkoztatba a születések arányának egyideig való csökkenése. Amennyiben a halandósági viszonyok változnak és különösen az őstermelő népesség halálozási viszonyai közelebb feküdnének a mezőgazdaságinak jelzett halálozási valószínűségekhez és eltérően alakulnának a születési arányszámok, a népesség korelosztásának képe is másképpen alakul. Másképpen alakulna ebben az esetben, az öreg őstermelő lakosság lényegesen még gyorsabb elhalálozása folytán, az ország egész férfinépességének ehhez a népréteghez való aránya és más