Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.

Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról

370 545. szám. 42*21 %-kal több. 1980-ban a járadékosok valószínű szama 154.107-tel az első maximumhoz érkezett, vagyis a járadékosoknak a száma ekkor már 214*54%-kal több volna, mint az első évben. 1980 után csökkenés áll be és azután 1990-ben ismét emelkedő irányt lehet megállapítani. A munkások járadékosainak száma az első évben 35.575 és 1960-ban 46.203, vagyis 29*87%-kal több. 1980-ban a valószínű létszám 104.985, vagyis 196*78%-kal több, mint az első évben. A járadékosok számának iránya ezután csökkenő, majd ismét emelkedő. A cselédek járadékosainak száma az első évben 13.619 és 1960-ban a valószínű számuk 23.473, tehát 72*35%-kal több. 1980-ban a létszám előreláthatólag 49.122, vagyis 260*69%-kal több, mint az első évben. 1985-ben a cseléd járadékosok száma csökken, de 1990-ben ismét emelkedik. A járadékosok számában az átmeneti hullámzás arra vezethető vissza, hogy 1985-ben már a háborúban születettek is szerepelnek, tehát ezeknek alacsony létszáma csökkenti átmenetileg az öregségi járadékosok számát. Ugyanez vonatkozik a munkásokra is, de a munkásoknál a hullám nem érvényesül azzal az erővel, mint a cselédeknél. Azonos halálozási viszonyok feltételezése mellett a cselédek járadékosainak száma 1980-ra az első évi járadékos létszámhoz képest azért emelkedik 64%-kal magasabbra, mert a cselédeknél az első éven belépők koreloszlásában a középső és magasabb korosztályokkal nagyobb súllyal vannak képviselve, mint a munkásoknál. A járadékosok nemcsak abszolút számban szaporodnak, hanem a biztosított munkavállalók számához viszonyítva is mindig nagyobb hányadot tesznek ki. Az első évben a járadékos munkásoka biztosított munkások 8*38%-át teszik ki, számuk egyre emelkedik és 1980-ban már eléri a 18*60%-ot. Azon túl csökkenést látunk. A cselédeknél az első évben a számarány 6-70%, a további években való emelkedéssel 1980-ban bekövetkezik 16*40%-kal a maximum, a következő évben csökkenés van és ezután ismét emelkedés, 1990-ben 16*6%. Az összes munkavállalókra a járadékosok százalékos aránya a két százalékvonal között van, az első évben 7*83%-kal, 1980-ban 17*85% maximummal, majd átmeneti csökkenéssel, majd ismét emelkedéssel. A biztosítottak számának emelkedése mellett is tehát a járadékosok mindig nagyobb súllyal nehezednek a munkabíró korosztályokra, A 65 éven felüliek súlyának emelkedése a 18—64 éves munkavállalók számában kifejezve lényegében szintén nem más, mint az a jelenség, amelyet évek óta a világ statisztikusai a népesség elöregedési folyamataként vitatnak meg. Szem előtt tartjuk azt is, hogy a gazdasági munkavállalók az ország népességének külön rétegét képezik és a szóbanforgó biztosítás pénzügyi megalapozása szempontjából a biztonság követelményeinek megfelelő feltevéseket kellett eszközölnünk a biztosítás első évében járadékigényük folytán a munkavállalói viszonyból általában kilépőket helyettesítő újonnan belépőkre és a jövőben is az egymásután következő években az elhaltak és új járadékosok helyébe lépő új biztosítottak számarányára nézve. Ezek a feltevések, ha a jövőnek tényleges alakulását valószínűen fedik is, de mégis csak ezekre a rétegekre a koreloszlást illetőleg azzal a következménnyel járnak, hogy az újonnan belépők a fiatal korosztályokra vannak elosztva és emellett a folytatólagosan belépők száma tekintetében felvettük az állandóságot. Az új belépőkre vonatkozó ezek a feltevések önmagukban is a szóbanforgó rétegekre az elöregedési folyamatot letompítják, viszont az ország egész népességére, vagy akár az összes őstermelői népességre éppen ellenkező a helyzet. A születéseknek már a háború előtt tapasztalt csökkenése, majd a háborús években a születések erős visszaesése és ugyancsak a háború után a születések állandó csökkenése kétségtelenül csak azt eredményezhetik, hogy a fiatalabb kor-