Képviselőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 468-545. sz.
Irományszámok - 1935-545. Törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról
545. szám. 357 A külföldi országokban a halandósági viszonyok viszonylagosan kedvezőbb alakulásának megfelelően az egyes korokra a hátralevő valószínű élettartam is magasabb. Németországban az 1924/26. évi halálozási valószínűségek alapulvételével a férfiakra 20 éves életkorban a hátralevő valószínű élettartam 46*70 év, vagyis 1*96 évvel magasabb, mint Magyarországon az 1930. évi halandóság alapulvételével. A 40 éves életkorra Németországban a hátralevő valószínű élettartam 30*05 év, vagyis 0*94 évvel hosszabb, mint Magyarországon a 6 évvel későbbi halandósági viszonyok szemelőtt tartásával. A magasabb életkorokban Németországban az eltérés egyre kisebb. Általában pedig, ha nem az egész ország lakossága van bevonva a biztosítás körébe, a kérdéses tömeg halálozási viszonyait is szem előtt kell tartani. Külföldön, mint már említettük, az ország lakosságának foglalkozás szerint való halálozását is állandóan figyelemmel kísérik. Ha nálunk foglalkozás szerint szétválasztottan rendelkezésre is állanak az ország lakosságának halálozási számai, ezeknek az összes, az illető foglalkozás élő tömegeihez, vagy akár nagyobb korcsoportokban való összefoglalásban megállapított számaihoz való viszonyítása ferde képet adna. Mert hiszen a halálozás az életkorral erősen változik és így, a foglalkozásnak életkor szerint való megoszlása különböző lévén, a halottak száma az életkorral emelkedő halandóság mellett is nagyobb, vagy kisebb ugyanarra az embertömegre, aszerint, hogy idősebb, vagy fiatalabb korosztályok vannak túlsúlyban. Életkor szerint való szétválasztásban kell a foglalkozások halandóságát vizsgálni és csak ilyen halandósági táblák szolgálhatnak alapul valamely foglalkozási ág biztosításának megalapozásánál. Az ipari lakosságnál könnyen és állandóan lehet a halálozási viszonyokat tanulmányozni, mert a betegségi biztosítás keretében megvalósított haláleseti segély biztosítás erre megadja a statisztikai alapot. Külföldön az ipari betegségi pénztárak iparágakra külön-külön vizsgálják állandóan a foglalkozási csoportok halálozási viszonyait az életkorok szerint való teljes szétválasztásban. A lakosságra általános foglalkozási csoportok szerint való szétválasztásban pedig népszámláláskor történnek ilyen vizsgálatok. Nálunk eddig ilyen irányú vizsgálat nem volt. Ha vannak is adatok, a korcsoportok túlságosan tág összefoglalásban tüntetik fel a foglalkozás szerint szétválasztott élőket, úgyhogy a halandóság életkorokkal egybekapcsoltan megvizsgálható nem volna az egyes foglalkozási ágakban. Külföldön az összes idevonatkozó vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a mezőgazdasági lakosság halálozása az összes életkorcsoportokban kisebb, mint az ipari, vagy kereskedelmi népességé. A mezőgazdasági lakosságon belül alcsoportok szerint vannak eltérések és a mezőgazdasági munkások az átlagnál rosszabb halandóságot tüntetnek fel, mint egyes kategóriák, különösen pedig mint az önálló birtokosok. Mint már említettük, a biztosítás alá vont tömegekre a Statisztikai Hivatal összeállítása szerint rendelkezésre állanak az 1930. népszámlálásban az élők és az 1933. és 1934. évekre a halottak. Ez utóbbiakat visszavetítve, 1930-ra megállapítottuk megfelelő redukcióval és az 1930. halandósági táblának ugyancsak erre az évre ugyanezzel az eljárással megállapított táblával való viszonyát szem előtt tartva azokat a halálozási valószínűségeket, amelyek, bár kérdőjellel ellátva, de egyelőre az 1930. évre a biztosítás hatálya alá tartozó néprétegek halandósági táblájának vagy egyszerűen mezőgazdasági halandósági táblának jelölünk. Ez a halandósági tábla az egész országra és Budapest levonásával a vidékre megállapított 1930. halandósági táblánál általában magasabb fekvésű, de az 55 éves korig az eltérés nem lényeges. Számottevőbb eltérés jelentkezik a magasabb férfikorokban, nagyobb lesz az öregkorokban és fokozódik a magasabb öregkorokban. A vidéki
